Az utóbbi időben itthon is nagyobb publicitást kapott a Cinque Terre, ez a tengerparti nemzeti park az olasz Trento megyében, Toszkána szomszédságában.
A környék elsősorban gyalogos kirándulásoknak kedvez, hiszen a tengerparton három napi járás hosszan tekergő ösvény néhol reménytelenül meredek, és sziklás is. Azonban a nemzeti park északi végeiben kilaposodnak kissé a hegyek, így remekül montizható ösvényeket kínál. Különösen, ha a rider nem fél a haláltól sem, ugyanis olyan sziklás egy-egy ilyen kijelölt MTB pálya, hogy teljes telós gép nélkül le kellett volna inkébb tolni. Mindenesetre Levantóban a bringaboltokban érdemes térkép után kérdezősködni, mivel részletes XC-freeride-downhill jelöléseket találunk a helyben beszerezhető kiadványokon. A könnyebb ösvényeket én nem próbáltam, de a piros (közepes) nyújtotta a legőszintébb élvezetet, míg a fekete (nehéz) néha már az arcomra fagyaszotta a mosolyt.
Összesen 3 rövid túrát tettem a környéken, mindhárom a klasszikus "aszfalton fel, terepen le" freeride program volt. A feltekerések helyenként kifejezetten meredek úton történtek, a táj azonban kárpótolt: a dombok közé apró többszáz éves települések vannak beszúrva, meredező terméskő templomtornyaikkal, míg a háttérben meg elnyúlik a tenger.
A 3 út közül az egyik volt teljesen kudarc: a Monterosso felől közelítő út sziklás volt és meredek, így kicsit irreálisnak éreztem, hogy ez egy kerékpáprozásra kijelölt út lenne. Aztán itt is javultak a feltételek egy fél órás nyűglődés után. A másik 2 útvonal közül az egyik tulajdonképpen egy kiépített freeride pálya volt ugratókkal és kövekkel kirakott ösvénnyel, míg a harmadik, ami Montale faluból érkezik Levantóba pedig jól bringázható, helyenként lépcsős singletack.
Összeségében a Cique Terre inkább kirándulni alkalmas hely, de ha már kéznél van egy bringa, akkor egy-két napra könnyen találni olyan elfoglaltságot, ami emlékezetessé tudja tenni ezt az időtöltést.
