2017. feb 25.

Biciklivel Heródes király nyomában

írta: ddefekt09
Biciklivel Heródes király nyomában

Több, mint 2000 évvel ezelőtt, i.e. 31 és 37 között épített erődöt Heródes király a Maszáda hegy tetejére, a Holt-tenger nyugati partjához. Mivel nem túl messze laktunk innen, ezért adta magát a mester terv: egy egész napos sivatagi bringa túrán jutni el erre a legendás helyre. Autóval indultunk reggel Arad városába. Az út hosszasan kacskaringózott fel a tengerszint alatti 300 méteres alacsonyságból a +700 méter körüli magasságokba. A szürke, csöndes kisváros szélén szálltunk át nyeregbe. Meredek, köves lejtőn indultunk meg egy hegygerinc szerű nyúlványon, miközben mindkét irányba nézve klassz kis panoráma tárult elénk. Éppen leereszkedtünk egy kiszáradt folyó medrébe, amikor népes enduró társaság érkezett meg.

20170121_122911_2.jpg
Csupa joviális, középkorú izraeli, akik közt valószínűleg volt egy szabály, hogy 5000 dollárnál olcsóbb bringával nem lehet részt venni ezen a túrán. Egy darabon együtt haladtunk velük, míg nem elértünk egy kiterjedt beduin faluig.

20170121_123745_2.jpg

Innen ismét folyómederben haladva mentünk tovább az ókori fellegvár, a Masada irányába. Végtelen hosszú kanyargás következett a fincsi ösvényen.

20170121_131506.jpg

A folyó helyén mély kavicson kellett átjutni néha a túlpartra. Egymás után hagytuk el az újabb sivatagi hegyeket. Volt amit megkerültünk, és volt, amit egy-egy hágón közelítettünk meg, melyek túloldalán kisebb letörésekkel tarkított, problémás lejtők következtek.

20170121_121420_2.jpg

Lassan haladtunk a technikailag néha kissé nehéz terepen. Két hágóba is felmásztunk, majd előbb-utóbb viszont elértünk egy 4x4 utat, amin pár kilométer után haladva megpillantottuk az ősi erődöt ahová indultunk. Találtunk egy parkolót, vizet töltöttünk, és készültünk a visszaútra.

20170121_142931.jpg

Mivel számolnunk kellett a januári korai sötétedéssel, ezért a 4x4 dzsip útra szavaztunk a hazaútra. Szépen haladtunk is, fel-le, a rázós, de azért jól járható úton. Majd amikor megmásztuk a Holt-tenger és közöttünk elnyúló utolsó hegyet, akkor jött a meglepetés. Először a lemenő nap által arany színűvé festett tájon akadt meg a szemünk.

20170121_152833_2_1.jpg

Aztán elértük az újabb hágót, és megláttuk a lábaink előtt elterülő Holt-tenger valószerűtlen, kékes-fehér sós színét.

20170121_165451_2.jpg

Rögtön utána pedig a dzsip úton lefelé szerencsétlenkedő járgányokat, amiből időről-időre kipattantak az utasok, hogy a fejüket csóválják az alattuk lévő downhill pályán, amin éppen lejutni akartak.

20170121_165606_2.jpg

Gyorsan utolértük őket, pózoltunk párat a bringákon a fotósaiknak, aztán tovább zötykölődtünk mi is lefelé a nagyobbacska köveken át. Épp sötétedésre értünk le a tengerhez. Innen egy rövid aszfaltos szakasz után már hamar a szállásunkon voltunk újra. 

 

 

 

Szólj hozzá