Már régóta tartozunk ezzel a posztsorozattal, a karácsonyi-szilveszteri tunnyadás ideális időszak az ilyenek pótlására. 2008 augusztusában vágtunk neki Svájcnak bő egy hétre azzal a küldetéssel, hogy az Alpok legszebb helyein, a legmagasabb hegyek közt fedezzünk fel néhány technikás montisösvényt. Az idővel hatalmas mázlink volt: oda- és visszafele is zuhogó esőben vezettünk, de a tekerős napokon egy kivételével minden nap gyönyörű időnk volt. Az első célpont a 2478 méter magasan fekvő Nufenepass volt Tessin és Wallis határán, ahol rögtön megkaptuk,amiért jöttünk: magashegyi élményt két keréken.  

További fotók itt

A hágóból aszfaltúton jutottunk el a 2300 méter magasan fekvő Griessee-hez, amibe szinte belefolyik a közeli Griesgletscher (kb. 10 évvel ezelőttig ténylegesen bele is folyt, csak hát a globális felmelegedés...). Innen meredek, de zömmel tekerhető ösvényen lehet feljutni a  Passo de Corno-hoz, majd a Corno Gries menedékházhoz. Bringázás szempontjából az ezt követő szakasz a legélvezetesebb: technikás singletrack a hegyoldalban, főleg lefelé, kis uphillekkel megspékelve, szinte végig nyeregben. A San Giacomo hágó után ezt terepjáróval is járható sóderút váltja fel, amin egészen Riale nevű településig lehet lefelé veretni. Riale 1700 méter magasan, festői helyen fekvő, de elég turistás hely, egyébként ez a karika legalacsonyabb pontja. Innen több mint 600 méter szintemelkedés vár az emberre, először izzasztóan meredek tekerés, majd az utolsó 3-400 méteren cipelés formájában egy igazi alpesi gyalogösvényen. A szenvedés végén újra megérkezünk a Griesse-hez, aminek mentén a legvadabb élménybringázással lehet visszajutni az aszfaltútra.

A kör 36,6 kilométer, 1340 méter szinttel, ebből kb 3-400 cipelés. Többet nem is kell róla írni, szép időben bárhonnan címlapfotó-gyanús képeket lehet lőni. Bővebb infokat a túráról itt lehet találni.