Hogy is hívjuk azt, amikor kétezer méter magasra felkavarunk bringával úgy, hogy az út egy részét a kerékpár tolásával-cipelésével töltjük? Mindezt persze az emlékezetes lejtőzés reményében. Hívhatjuk jó nagy szívásnak is, de valójában ez a freeride: amikor sziklás, nehéz talajon egyben 1500 méter szintet lehet gurulni; amikor gyökereken ugrat vagy csúszkál a bolond (időjárástól függően); amikor az adrenalin kiüti a mércét, és ami után örül az ember ha egyben leért a hegyről.