2018. jan 07.

MTB iskolák találkozása a pilisi sárdagasztóban

írta: klake
MTB iskolák találkozása a pilisi sárdagasztóban

Január első hétvégéjére tavaszias időt ígértek, ezért Ákossal kaptuk magunkat és elugrottunk a Pilisbe. Korábban felfedeztem errefelé pár jobb ösvényt ezért volt útvonal ötletem egy dupla körre: Pilisszentkeresztről fel Dobogókőre majd vissza le aztán fel Pilistetőre.

Amit mindketten tudtunk előre, hogy atom sár lesz, lévén egy hete még mindent hó takart. Ez befolyásolta bringaválasztásunkat is, ami egy vicces youtube mtb-os "vs"-szerű tesztszituációhoz vezetett. Mindketten eléggé be vagyunk oltva a monti függőséggel, ezért veretes magyar forintjainkat bringákra költve abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több montink is van (fejenként kettő) így tudunk alkalomhoz illően kerékpárt választani.

Ákos egy nemrég vásárolt csilli-villi karbon xc/trail össztelós, valamint a blogban már feltűnt acél-full rigid 29est felett rendelkezik. Ez utóbbi egy igazi igásló; minimál felszereltség, fix állás nélküli váltókarok, bowdenes tárcsafékek mind arra vannak kihegyezve, hogy a bringa állja a "sarat".

img_20180107_140622443_2.jpg

Én ennél kényelmesebb vagyok: egy rövid rugóútas össztelós xc/trail bicó és egy AM/enduro bringa között osztom meg az időmet. Itthoni nagy tekerésekre főleg az előbbit, ha lejtőzést (pályán-bikeparkban) akarom gyakorolni akkor pedig az utóbbit használom.

img_20180107_140412738_2.jpg

Eltérő hozzáállásunk jól kiütközött, ahogy a sáros körülményekhez választottunk bicót: én tutira akartam menni, és inkább a harapósabb gumival rendelkező, bizonytalan körülmények között is stabil AM bringát vettem elő. Átérve Ákoshoz meglepődve láttam, hogy ő másként értelmezi a "tutira menést" és a full merevet tolta elő a házból. "Féltem a sártól a technikát"-kaptam a választ, hogy miért a nem a másikkal érkezett.

received_10213152433058631_2.jpg

A túra alatt szépen kijött, hogy a két bringa két szélsőséget képvisel: az első hosszabb aszfaltos emelkedőn Dobogókőre bizony taposnom kellett a pedált rendesen, hogy a nehézkes enduro bringával tudjam tartani a tempót a 29es mögött. A rendszeres edzés azért kifizetődött, mert csak néha-néha maradoztam el 5-10 métert, aztán nagyobb fokozatba kapcsolva utol tudtam érni Ákost.

Lefele a piros háromszögön viszont mindent vitt a modern trail setup, a tengelyig érő csúszós laza sáron és kövek között nyílegyenesen tudtam átvágni, bizonytalanságok nélkül. Később a kék kereszten szintben haladva ugyanazt a tempót mentük, lefele a laza köves részen viszont megint jól jött a teló, "A full merev megkéri az árát"-jegyezte meg Ákos. Ennek ellenére sosem kellett túl sokat várnom, ami jól jelzi, hogy tudásban nagyjából egy szinten vagyunk és csak a bringák okozták a különbséget.

received_10213152432618620_2.jpg

Pilisszentkeresztről a Forrás utcán kezdődő bringásoknak kijelölt útvonalon indultunk el a Kétbükkfa nyeregig. Az úton már jártunk párszor, és feltűnt, hogy az eddigi kátyúkat ökölnyi kődarabok laza halmával igyekeztek befedni, ami viszont kifejezetten megnehezítette a felfele tekerést, lefele pedig veszélyes is lehet. Jól jelzi, hogy az erdészeti hatóságoknak mennyi fogalmuk van erdei montis utak kijelöléséről és karbantartásáról...

Pilistetőre aszfalton jutottunk fel, majd a zöld jelzésen mentünk le, kirándulók hadait kerülgetve. Az utóbbi években nagyon fellendült a túrázás, kirándulás, egyre többen járnak az erdőben. Ezt alapvetően üdvözöljük, viszont égetővé válik, hogy végre legyen több bringásoknak kijelölt, minőségi ösvény, ahol zavartalanul tudnánk tekerni és így a turistáknak sem okoznánk kellemetlenséget.

received_10213152430258561_2.jpg

A sok sár ellenére szuper tekerést tudhattunk magunk mögött. A spontán kialakult bringa teszt is csak a régi mondást bizonyította, hogy nem a bringa hanem a lovasa számít igazán. Hasonló erőben lévő és technikai tudásúak között bringától függően maximum kis különbség lesz időben, és tudunk egymásra várni pár percet, ez nem egy verseny.

received_10213152431058581_2.jpg

 

Szólj hozzá