2 napos zöld alpesi bringázás után mentünk fel a hóba és jégbe, immáron gyalog.

Mittersill biciklis és gyalogos túra térkép melléklet itt.

Kattints a galériáért.

Az utóbbi évek bevált gyakorlatához híven idén is úgy döntöttünk, hogy bringával és gyalog is megpróbáljuk feltérképezni a Venediger környékét. Mindezt június 11 és 14 között, a magashegyi szezon elején. A Magas Tauern adja magát egy ilyen hosszú hétvégéhez, nincs túl messze (6-8óra, szinte végig autópályán), rengeteg a montis ösvény, ráadásul itt vannak Ausztria legmagasabb hegyei, ha valakinek hegymászásra szottyan kedve. Első nap giga viharok közepette sikerült megérkeznünk Hollersbach-ba, ami a Venediger északi oldalán fekvő kis falu. Mivel öt körül mutatkozott rá némi esély, hogy a következő pár órában nem fog esni, elindultunk, gondolván, ha csak kicsit tekerünk bemelegítésnek, már tiszta haszon. Ennek megfelelően a legrövidebb lehetőséget választottuk, elindultunk a falu fölött induló völgyön felfele, az 1500 méteren fekvő Hofneralm irányába. A túra elég egyszerű, murvás 800 métert emelkedő út visz fel az almhoz, ami egy szép cirkuszvölgyben van, meredek hegyfalakkal körülvéve, majd ugyanezen az úton lefele. Mi annyival bonyolítottuk a dolgot, hogy lefele egy jelzett ösvényen jöttünk, ami szép, technikás, néha letolós singletrack downhill volt, különösen nedves időben.

Másnap jobb időre ébredtünk, így elindultunk a másik irányba, a már a kitzbüheli alpokhoz tartozó Rettenstein hegy felé, ahol Mühlbachból egy hosszan kígyozó aszfaltúton tekertünk fel a Pass Thurn-ig, majd onnan murván tovább a sífelvonó felső állomásához, a 2000m-n fekvő panoramaalmhoz, ahonnan nagyszerű a kilátás a Venedigerre, zenei aláfestésként pedig Bon Jovi örökbecsű slágerei szóltak. Lefelé singletracket nem találtunk, így meg kellett elégednünk a murván való leveretéssel, igaz, ilyen alpesi környezetben az is elég nagy fless volt... Ez így összesen kb. 1300 méter szintemelkedés volt. Egyébként ugyanennek a gerincnek a következő kiemelkedése a Wildkogel csúcsa, ahol szintén rengeteg bringásút található, az egyik karikát a Bike magazin az Alpok tíz legszebb túrája közé választotta. Ezt elraktuk kesőbbre, hogy legyen motíváció visszajönni...

Nehéz szívvel pakoltuk be ezután a bringákat a kocsiba, hogy elinduljunk a Venedigerre. A völgy, amin végigmentünk, egyébként szerintem a Tauern egyik legszebbike. Az 1500-ön fekvő parkolótól 1700-1800-ig fel is lehet rajta bringázni néhány kilométeren, utána aztán sziklafalak és gleccserek zárják el az utat. Mindenesetre, ha az ember pont arra autókázik egy biciklivel a csomagtartójában, és csak egy fölösleges órája van (elismerem, igen gyakran előforduló szitu...), ennél szebb túrát aligha találhat. A Matreier Haus parkolójától indultunk, az éjszakát az Alte Prager Hütte matratzlagerében töltöttük kb. 2500 méteren. Június elején még a ház és a fölötte fekvő Neue Prager Hütte is zárva van, így csak a lager az opció, az viszont legalább ingyen van. Innen lehet felmenni a Venedigerre a normál úton, ami megbízható idő és jó hóviszonyok között könnyű túra, egy nem túl meredek gleccseren kell végigmenni. Mivel sikerült a fenti körülményeket kifognunk, egy jégcsákánnyal a kezünkben kényelmesen felbandukoltunk (na jó, a végén ez inkább fujtatós andalgás volt). A hágóvas néha jól jött, de igazából nem is lett volna szükség rá. Mivel az ösvény teljesen egyértelmű volt, össze se kötöttük magunkat, és ahogy láttuk, a felfele igyekvők többsége sem. Legnagyobb gondunk a rommá égés elkerülése volt. Fenn teljesen téli körülmények fogadtak, viharos szél verte az arcunkba havat, a hó pedig a tűző nap ellenére is fagyott volt. Irigykedve nézegettük a sítúrázókat, és megfogadtuk, legközelebb még júniusban is hozunk lécet.