A Király-hegy, vagyis Kralova Hola az Alacsony Tátra legkeletibb csúcsa, mely 1946 méterre magasodik a tengerszint fölé. Vonzó célponttá azonban nem csak a magassága teszi, hanem az is, hogy aszfaltos - murvás út kanyarog Sumiac-ból (Királyhegyalja) egészen a csúcson álló TV-toronyig.

Így akár egy vékonyabb kerekű trekking kerékpárral is kényelmesen megostromolható. Már amennyire kényelmes nagyjából 1100 métert emelkedni felfelé egyhuzamban... Az utat úgy építették meg, hogy személyautóval is fel lehessen rajta menni, ezért csak egy rövid szakaszon igazán meredek. Az idő nagy részében elfogadható mennyiségű erőfeszítés mellett tekerhetünk. Autóknak tilos behajtani, viszont bringások szép számmal jöttek azon a napon, amikor mi is mentünk. Még kiskamasz srácokat is láttunk felfelé küzdeni. Az emelkedő nehézségeit 1500 méter felett már simán feledteti a gyönyörű panoráma, ami az útról tárul elénk.

A csúcsra érve azonban újra kellett tervezni a freeride folytatást. Sporttársainktól megtudtuk, hogy a parkőrök most már sokkal komolyabban veszik a főgerincen való kerékpározás tiltását, és könnyen egy vastagabb csekkel, vagy akár a biciklijeink nélkül térhetünk haza, ha indulás előtt bevesszük a Leszarom tablettát. Ráadásul a parkőrök nagyjából bárhol fel szoktak bukkanni újabban, így kénytelenek voltunk szembenézni a ténnyel, hogy talán már sose fogunk úgy tekerni a gerincen, mint pár évvel ezelőtt. 

De azért ez nem tántoríthatott el minket, hogy ösvényeket válasszunk a a lejtőzésre a murvás út helyett. Arra kellett csak figyelni, hogy ne egy egyenes vonalban, pár kilométer alatt 1000 méteres szintet ugró útvonalat válasszunk, mert technikailag egy downhill pálya teljesítésére nem voltunk (és most sem vagyunk) felkészülve.

Az első szakasz ennek ellenére igencsak így sikerült: sípálya meredekségű, keskeny nyomvályúban küzdöttünk a gravitációval. Aztán kiértünk a csúcs alatti nyeregbe (Snehova sedlo), ahonnan 2-300 méterrel lejjebb (Predne sedlo) balra fordultunk a sítúra útvonalra. Ezen szintben haladtunk, míg el nem értük a piros turistajelzést.

Itt jobbra fordultunk, és néhol köves, néhol füves talajon leszáguldottunk Telgárt községbe, ahonnan kifejezetten érdekes, helyenként juhnyájjal elbarikádozott egynyomtávú ösvényen vezetett kerékpárúton tértünk vissza az autónkhoz.  

A túrát évek óta terveztük, és nem is okozott csalódást. Erre a magasságra máshol esély sincsen feljutni ilyen jó úton Budapesttől három órányi autózásra. Az itt tapasztalt aktív bringás élet is mutatja, hogy bátran nekivághat bárki ennek az útnak. Könnyen életre szóló sikerélményt adhat olyanoknak is, akik nem szoktak magashegyi bringázásban gondolkodni, de amúgy rendelkeznek elég kondícióval egy mintegy három órán át tartó felfelé tekeréshez. A murvás úton visszagurulni senkinek nem okozhat nehézséget. Akiket meg - hozzánk hasonlóan - vonzanak a hosszú, technikás lejtőzések is, azoknak meg végképp egy fantasztikus napot ígér a Kralova Hola.