Bokros munkahelyi teendőim Dél-Anglia felé sodortak. Amikor láttam, hogy a szeminárium, amire érkezem, a Dartmoor Nemzeti Park északi oldalán fekszik, azonnal tudtam, hogy legalább két nappal előbb kell, hogy érkezzek egy jó kis bringázás reményében. 

 A kölcsönzői bringa begyűjtését hamar abszolváltam. Kissé fájó szívvel vettem tudomásul, hogy egy belépő szintű monti nyergében kell majd tölteni ezt az időt. De sebaj, gondoltam, ilyesmin nem akad fenn az ember, végűlis épp én szoktam mindig emlegetni egy zenész barátomat, aki megmondta: a dobos számít, nem a dob! 

Az út első szakaszán kis falvak közt kacsáztam. A falvak közt meg elterülő erdőségek és rétek váltakoztak. Egymást követték a klasszikus angol "country" házak. A farmokon tehenek, lovak legelésztek. Fából és kőből készült itt minden. A sok csapadék miatt májusra az egész környék virágba borul és buja zöld rengeteggé válik. 

A Moor -ok széles, lapos tetejű, elterülő dombok/hegyek, melyeknek a felső része füves pusztaság. Van köztük pár, aminek  tetején egy-egy középkori település romjai is megtalálhatóak. Bár látszólag csak sziklák nőnek ki itt a földből, a valóság azonban egy korábbi erődítményt takar. 

Bár a kicsattanó napsütésben kedves arcát mutatta a táj, valójában a kihalt puszták elég ridegek is tudnak lenni. Az ösvény, amin fel lehetett menni elég technikás volt. Egy nyomtávon, a hétfokozatú béna hátsó áttételezés minden erőátvitelét kihasználva kapaszkodtam fel, hogy aztán helyenként egész sziklás pályán guruljak le. Sokszor le is kellett szállni lefelé, mert az első villa kotyogása és csavarodása megakadályozott a jó ütemű haladásban. 

Minden egyes dombtetőn klassz panoráma tárult elém. A szabadban tartott lovak, tehenek és bárányok miatt újabb és újabb kapukat kellett keresztezni, amiket változatosan kreatív módszerekkel zárnak és nyitnak a helyiek. Egy hölgy akivel találkoztam, épp azt gyakorolta, hogy lóhátról hogy éri el a kilincset. A lovaglás láthatóan népszerűbb lehet a kerékpározásnál - míg lovas turistával háromszor is találkoztam a nap folyamán, mountain bike -os nem volt rajtam kívül egy sem. 

 A túra végül meglehetősen keményre sikeredett. 83 kilométeren 1500 feletti szintet másztam, többnyire közepesen nehéz terepen. A fáradtságért azonban kárpótolt a klasszis angol táj, a különleges falusi építészet, és a csodás ale típusú sörök, amiket a nap végén fogyaszthattam a Fountain Inn barátságos felszolgálóinak köszönhetően.