Hazánk egyik alig ismert szeglete a Mecsek. Mivel eléggé kiesik a fősodorból a déli országrész, ezért kevesen tudják, hogy milyen különleges látványosságokkal van tele. Én szerencsés lehettem, mert pécsi egyetemi éveim alatt felfedeztem pár helyet, ahová mindig szívesen visszatérek, ha van rá lehetőségem. Így félig nosztalgiából, félig pedig kiváncsiságból, de neki eredtem, hogy megnézzem, mi változott errefelé az elmúlt 15 évben. 

Rögtön elsőre az egyik kedvenc helyem felé vettem az irányt, a különleges mésztufa lépcsőkön lezúdúló vízeséshez, a Meleg-mányi völgybe. 

Útközben, odafelé, hatalmas medvehagyma földeken keltem át. Sajátos érzés, amikor ez erdőt belengi a gyenge hagymaillat.

A szűk völgyeket nagyon szeretem, főleg, ha ösvényen lehet bennük bringázni.

Egy forrásnál megálltam pihenni. Örültem a korszerű, jól karbantartott turisztikai infrastruktúrának. Úgy tűnik, egész jó kezekben van az erdő.  

Majd következett a túra fénypontja. Nagyjából 20 évvel ezelőtt fedeztem fel az elnéptelenedett kicsi falut, Vágotpusztát. Egy hegygerincen áll valahol Magyarhertelendtől délre- Akkor csak egy kicsiny temető, pár üresen álló ház, és egy lerobbant harangtorony jelezte, hogy egykoron itt többen is lakhattak. 

A mostani túrán viszont kiderült, hogy rendbehozták a házakat, és mint ha használnák is őket. A szellemfalu újra életre kelt!

A meglepetéstől szinte szóhoz sem bírtam jutni. Ettem egy kicsit az árnyékban, élveztem a csendet és próbáltam felidézni az egyetemi éveim alatt itt tett látogatásaimat. Végiggondoltam, mennyi klassz helyre mehetnék még, ha több időm lenne: például az orfűi tavat biztos nem hagynám ki. Kicsit csalódott voltam, hogy most csak ennyire volt lehetőség. De így is nagy kedvvel pattantam vissza a gépemre, hogy leguruljak vissza Pécsre. 

Akit érdekel a teljes útvonal, az IDE kattintson.