2009. okt 07.

Hosszú hétvége a Mont Blanc-on

írta: ddefekt09
Hosszú hétvége a Mont Blanc-on

Bár nem tartozik szorosan tárgyunkhoz, alant megosztanám veletek Mont Blanc-mászós élményeimet. Egy 4000 méter felett eltöltött hétvége után a biciklizés is jobban megy!

Szóval Csicsi haverommal, aki munkájából kifolyólag egyébként is sok időt tölt Franciaországban utazgatással, úgy döntöttünk, összefutunk Chamonix-ban, és megnézzük közelebbről a Fehér Hegyet. Én 4 napot szántam rá, és vonattal mentem, sok puffer (rossz idő) tehát nem fért bele a tervbe. Szerencsére gyönyörű időnk volt!

 

Képek itt

 

A kivonatozás egyébként nem akkora szívás, mint az ember először gondolná. Budapestről ugyanis este 6 és 7 között indul Wiener Waltzer expressz, ami elvben másnap reggel 9 körül Zürichben van (az enyém késett két órát). Ha az emberre jut egy fél kabin, akkorát aludhat az úton, amekkorát nem szégyell. Zürichből pedig a remekül szervezett svájci vonatokkal elég könnyen el lehet jutni Chamonix-ba.

Én 2-re értem a célállomásra, így gyors vásárlás és szervezkedés után még aznap elkezdhettünk ledolgozni az előttünk álló 3000 méter szintből. Első nekifutásra a legkönnyebbnek tartott francia normálutat céloztuk meg, annak ellenére, hogy rengeteg rémtörténetet hallottunk az ott vonuló tömegekről. Ehhez a Chamonix-tól kicsit odébb található Les Houches-ből lehet felmenni lifttel 1800-ra, vagy Saint Gervais-ből vonattal 2400-re. Mi az előbbit választottuk, mert a vonatozás annyira csigalassú lett volna, hogy így jobban jártunk időben. Viszont az első 600 méter szintet a vonatsín mellett kellett felgyalogolni, ami sokat elvesz a táj szépségéből. Ami persze már itt is elég durva, a zöld fű-fehér hegy-kék ég kontraszt nálam mindig üt. Végül sötétedésig olyan 2600 méter környékére sikerült feljutni, ahol szerencsére tökéletesen kialakított sátorhelyeket találtunk, patakkal. Azon, hogy sátorral menjünk-e, egyébként sokat gondolkodtunk, végül az anyagi okok mellett azért is választottuk ezt a megoldást, mert csúcsidőben előfordulhat, hogy semmi (értsd: egy laticelnyi) hely nincs a menedékházban. Így végül inkább cipekedtünk, de már ezért az első sátrazós estéért megérte. Itt még nem volt csípős hideg, volt viszont gyönyörű táj naplementével és teljes nyugi. Szóval, tökéletes outdoor chillout.

A másnapi cél a Gouter ház volt 3817 méteren, innen lehet majd csúcstámadni. Maga az épület végig jól látszik az ösvényről, sőt, ha az ember tudja, hol keresse, még Chamonix-ból is. Az út először a 3000 méter környékén fekvő Tete Rousse házhoz kanyarog fel, meglehetősen kietlen vöröses sziklás tájon. A ház mellett egy kicsi, de annál törmelékesebb gleccseren kell átkelni. Itt egészen halálközeli élményben volt részünk; hirtelen robajt hallottunk, majd mikor felnéztünk, láttuk, hogy kb. 50 méterrel fölöttünk családi ház méretű sziklatömbök szakadnak ki a falból. Fél pillanatnyi bénultság után hanyatt-homlok rohantunk a legközelebbi nagyobb kő mögé, de legnagyobb meglepetésünkre, a kövek hirtelen megálltak a meredek gleccseren. Csak föntről láttuk, mekkora mázlink volt: egy jókora gleccserhasadék nyelte el a kőomlást. Tanulság: komoly hegyen a legártatlanabbnak tűnő helyen is gyönyörűen meg lehet halni. 

A jégen való átkelés után elértük azt a jó 800 méter magas falat, aminek a tetején trónol aznapi célunk. Sok fórumon olvastam ennek a résznek a veszélyeiről, de nekünk szerencsénk volt; a Gouter házig teljesen hómentes volt a terep. Rögtön az elején van a normál út talán leghírhedtebb része: egy meredek kuloáron való átkelés, miközben fentről folyamatosan potyognak a kövek. Hó hiányában ez nem volt nehéz, a megfelelő pillanatban pár másodperc alatt átfutottunk a veszélyes szakaszon, de rosszabb körülmények között, amikor még a kicsúszásra is ügyelni kell, jóval bonyolultabb lehet a projekt. Ezután az út szinte végig I-II-es sziklamászás, ami a jó körülményeknek köszönhetően még full cuccal sem okozott gondot. Néha, random módon felbukkantak láncok is, de ahhoz túl ritkásan és logikátlanul, hogy biztosításként számításba jöhetnének. Már itt is sok embert láttunk összekötve haladni, általában hegyivezetők rángatták pórázon klienseiket. Mivel mindezt fix pont nélkül tették a meredek sziklán, nem igazán értettem a dolgot. 

 

Hosszú kapaszkodás után, a fal tetején elértük a Gouter házat. Érdekes, hogy pontosan az épület mögött hogy megváltozik a terep jellege: eddig havat is csak mutatóba láttunk, a budi feletti jéggerincre felkapaszkodva az Alpok egyik legkomolyabb jégvilágában találtuk magunkat. Sátrunkat is itt a havon vertük fel, szerencsére elődeink ránk hagytak néhány jól kiásott, hófallal körbevett sátorhelyet. A közvetlen környék egyébként elég gusztustalan, mindenhol fagyott szarkupacok köszöntik a megfáradt turistát. Először eléggé ki voltam akadva azon, hogy miért nem lehet ezt távolabb intézni, netán legyalogolni a házba. Aztán be kellett látnom, hogy ha az éjszaka közepén, mínusz tíz fokban rám jönne fosás, én se kezdenék el a pengeéles, meredek jéglejtőkkel határolt gerincen parádézni, hogy a higiénikus távolság meglegyen. Ettől az apróságtól eltekintve életem legelképesztőbb naplementéjét éltem itt át: 2000 méterrel alattam felhőtenger, körülöttem rózsaszínben játszó jéghegyek, maga a nap pedig mélyen alattam volt, mielőtt végleg lebukott. Ezzel párhuzamosan megjött a kegyetlen hideg is, éjszaka pedig úgy felerősödött a szél, hogy attól féltünk, kibírja-e a sátor. 

Minimál alvás után, 3 körül indultunk el a fáklyásmenet közepén. Hosszú, nem túl meredek jéglejtőn kanyarogtunk felfele, körülöttünk tök sötét, csak a metsző hideget éreztük. Hosszú gyaloglás után, egy széles és lapos nyeregszerűség fölött egyszer csak a Vallot ház derengett a sötétben, valahol 4300 méter környékén. Ekkorra egyre szenvedősebbé vált mászás; még mindig sötét volt, merevre voltunk fagyva, viharos erejű szél fújt, miközben ügyelni kellett minden lépésre. A fő problémát abban láttam, hogy az oxigénhiány miatt nem tudtunk elég gyorsan mozogni ahhoz, hogy felmelegedjünk. Ilyen körülmények közt megváltásnak tűnt a menedékház, bent azonban csalódnunk kellett. A fém viskó belsejében semmivel sem volt melegebb, mint kinn, igaz, legalább a szél nem fújt. Az elképzelés az volt, hogy reggelizünk, de én alig tudtam pár fagyott falatot letuszkolni a torkomon. Félóra üldögélés után még jobban fáztunk, mint előtte, így úgy döntöttünk ismét sétálunk egy kicsit. Ekkor már pirkadt, legalább a látvány enyhítette a gyötrelmeket. Oxigénünk viszont egyre kevesebb volt, pedig az éles, meredek Bosses-gerincen nagyon kell figyelni minden egyes lépésre. 8 körül értünk fel a csúcsra, azt nem mondhatnám, hogy eufóriában. Még csúcs csokit sem ettünk, csak néhány fényképre futotta. Furcsa volt az Alpok legmagasabb hegyén állni: körülöttem csupa ismerős csúcs, mégis, így fölülről meg sem tudtam különböztetni őket. A közeli négyezresek jóval alattam voltak, a távolabbi Monte Rosa sem tűnt olyan jelentősnek, mint eddig bárhonnan nézve. 

Lefele gyorsan ment minden, csak a felfele igyekvő sporttársakat volt nehéz kerülgetni a keskeny gerincen. Lejjebb pedig már a nap is melegített annyira, hogy élvezzük a helyzetet és értékeljük a látványt. 11 körül a sátornál voltunk, amit a szél telesen összedöntött. Szerencsénk volt, le is fújhatta volna a hegyről. Délután némi alvás és szüttyögés után elindultunk lefele. A cél ismét az első táborhely volt. A lejutás sima volt és viszonylag gyors, de a végén már alig bírták a lábaink az aznapi kétezer-néhányszáz méter szinteveszteséget. Reggel meglepve tapasztaltuk, hogy még ezen a magasságon tiszta jég a sátor külseje. Ezek után nem meglepő, hogy több mint 2000 méterrel feljebb milyen irgalmatlan hideg volt. 

Innen már csak rövid séta volt a vasút teteje, majd még 500 méter downhill a felvonó, amit szandálban és papucsban abszolváltunk, a kiránduló tömegek legnagyobb bámulatára. Chamonix-ban pont elkaptuk a Mont Blanc ultramaraton befutóját. 160 km, 9400 szint, mindezt a győztes 21 és fél óra alatt tette meg. Ha eddig esetleg túl keménynek éreztük is magunkat, ezek az arcok egy pillanat alatt visszavetettek! Egyébként ez a táv "kellemes" három napos montis kör, jó néhányan végigtekerték már. Sok benne a bringacipelés, és nem is olcsó (szállás+kaja 40 euró/nap), de előbb-utóbb megnézzük, és akkor rögvest beszámolunk róla!   

Szólj hozzá

franciaország hegymászás túrázás mont blanc