Az elso par napot Pokhara utan a hegyek alatti dzsungelekben toltottuk. Ket napra mentunk csak, de vegul otot maradtunk - kozbejott egy kis eltevedes, meg gyomorpanaszok, illetve egy vegtelen hosszu emelkedo. Harom ejszakat toltottunk egy helyi csaladnal, elektromossag (es televizio) nelkul. Segitettunk terelni a kecskeket, meg roplabdaztunk a helyi sracokkal.. simple life.

Aztan atkeltunk par hagon, es elertuk az Annapurna Korturat. Orult tekeresbe kezdtunk rogton, most a harmadik napon vagyunk tul ezen a szakaszon, es allati jol haladunk. Nagyon megvaltozott a kornyezet is korulottunk, most mar dzsungel helyett alpesi videkeken bringazunk. Nagyon jo az infrastruktura, vannak elfogadhato minosegu utak (a forgalom is nagy: egymast kovetik a szamar es lovas karavanok, autok szerencsere nem tudnak ide feljonni). Kicsit kevesebbet kellett eddig cipelni a bringat, mint szamitottunk ra. A masodik nap azert alapvetoen a cipelesrol szolt, rendesen hulyenek is neztek a turazok. Most, mikor lehet tekerni, inkabb irigykednek. Ugy tunik viszont, hogy a tobbi kulfoldinel sokkal inkabb kivivjuk az 50 kilos cuccokkal mozgo helyiek tiszteletet. Vannak persze kalandok is; tegnap peldaul yakhust vacsoraztunk, ami szinte raghatatlan, viszont nagyon finom. Az elso nap pedig sotetben haladtunk jo uton, mikor eszre kellett vennunk, hogy a folytatas el van mosva. Erdekes volt ejszaka a foldcsuszamlasokon atkelni bringaval... Most erunk epp a legnagyobb hegek koze, az idojaras kicsit ketes, sajnos. Ha minden jol megy, ot-hat nap mulva atkelunk az 5400-as hagon, es akkor lefele menet mar tobget jelentkezunk.