A sok síelés után és sok mászás között most már ideje volt megkezdeni a montis szezont is. Sok időnk nem volt rá, egy szűk délután, ezalatt próbáltuk meg a Visegádi-hegység esztergomi oldalát szemügyre venni.

Pilisszentlélekről indultunk, először a piros, majd a zöld jelzésen. Némi aszfaltos mászás után kétnyomú sáros, traktor által kijárt, tipikus magyar "ösvénybe" futottunk bele, ami legalább tekerhető volt, sőt, idővel egyre kellemesebbé vált. Eredetileg a zöldön terveztünk legurulni egészen a Vaskapu aljáig, de a kidőlt fákkal tarkított m szurdokon nem volt kedvünk leszenvedni a bringákat. Így maradtunk a gerincen a piros kereszten, ahonnan a piroson kellemesen le lehetett gurulni Kerektó nevű helységig, ahol egyszer befektetünk egy víkendházba. Innen a Vaskapu jó ritmusú felfelé tekerés, kb. 200 szint, gyakorlatilag végig nyeregben. A hegytető igen pazar hely: alattunk Esztergom és a Duna, a Pilis és a Gerecse pedig a megszokotthoz képest más nézőpontból mutatkozik meg. Helyi arcok a menedékháznál a nagymama-itatás és -énekeltetés nevű sportnak hódoltak, a jelek szerint sikerrel.

Vaskaputól a legurulás fasza, technikás singletrack, előbb a piroson, majd a sárgán. Innen ez utóbbin, változó, de nagyon szép környezetben, erdőben, mezőkön, dűlőkön lehet visszajutni Pilisszentlélekre. Leginkább persze akkor, ha az ember nem téveszti el a jelzést, mert mi így az utolsó pár kilométert az aszfaltúton voltunk kénytelenek megtenni. A karika 30 km, kb. 600 méter szinttel, a mi tempónkban két és fél - három óra alatt megtehető.