Valahogy mindig izgatott a lehetőség, hogy a szent városból egészen a Földközi-tenger partjáig brigázhassak egyetlen nap alatt. Mivel Izraelben jelentős mountain bike kultúra van, ezért nem is kellett sokáig keresgélni egy megfelelő nyomvonalat: mint kiderült, ha jelzés ugyan nincs is rajta, de van egy alkalmas útvonal.

Bár a táv elég hosszúnak tűnt a maga mintegy 140 kilóméterével, de mivel Jeruzsálem a tengerszint felett nagyjából 800 méterrel van, ezért alapvetően lejtős pályára számítottam. Még azzal együtt is, hogy  jóval ezer méter feletti mászásra kellett készülni a két nagyváros közötti kisebb hegyeken való átkelések miatt. 

Vajon mitől is vonzó egy ilyen túra? A hosszú táv miatti kihívás? Az emblematikus helyszínek közötti emberi erővel történő közlekedés? Nekem az volt a hipotézisem, hogy nagyon változtos lesz majd a táj: nos, ez teljesen be is jött. 

Jeruzsálemet elhagyva helyenként sziklás, teraszos művelésű meredek földeken haladtam, kényelmesen gurulva az enyhe lejtőn. 

Ahogy egyre lejjebb értem, úgy lett fokozatosan egyre dúsabb a növényzet. 

A terepviszonyok tökéletesek voltak a merev 29er bringához. Végig az az érzésem volt, hogy nem is jöhettem volna ehhez jobban passzoló géppel. A kis Garmin GPS nélkül viszont esélyem sem lett volna az útvonalat követni. A hosszú lejtő alján egy patak sietett a tenger felé. Nagy lendülettel könnyen át lehett zúzni rajta.

 Ez után viszont nem láttam vizet hosszú időn át, egészen egy később érintett település melletti babakocsi nagykereskedésig. A hegyvidék keleti lejtőin szőlőföldek és borászatok vannak - már ismertem ezt a részt egy pár nappal korábbi pince látogatás miatt. Most nem volt időm beugrani az öreg filmesztétához kóstolgatni, hiszen még sok-sok óra nyeregben töltött idő várt rám. 

Egy kisebb hegy került megint az utamba. Itt több emlékhelyet is érintettem, amik a hatnapos háború egy-egy fontos csatájának állítotak emléket. Az egyik ilyen helyszínről kiderült, hogy a nehéz helyzetben itt sikerült egy utánpótlást szállító menetoszlopnak az ellenség mögé kerülni. 

Aztán ahogy a táj megint kilaposodott, úgy vette át a burjánzó növényzet a helyet a köves pusztától. Itt párszáz méteren még aszfalton is mentem. 

Aztán fokozatosan értem egyre közelebb a sűrűbben lakott településekhez. Fokozatosan voltam egyre jobban késésben a sötétedéshez képest, és fokozatosan csináltam egyre kevesebb képet is. Amikor azonban váratlanul a HaYarkon folyó völgyének mocsarán kellett átkelni, akkor azért újra megálltam egy kattintásra. 

Eztán viszont már rohamosan közeledett az este, és előttem még mindig volt pártucat kilóméter. A patakon ráadásul többször át kellett kelni, míg egy bizonyos ponton el nem lehetetlenült a továbbhaladás a magas vízállás miatt. Itt gyorsan ujraterveztem az utat, ami oda vezetett, hogy kis idő múlva egy gyorsforgalmi út leállósávjában bringáztam; többnyire az életemért aggódva. Szerencsére innen is találtam egy kivezető szakaszt, így végül elképesztően sárosan, egy órával a sötétedés után, 12 órányi bringázás után megérkeztem Tel Avivba. 

Akit érdekel a teljes útvonal, az ITT nézheti meg.