2017. feb 05.

Hatnapos terep kalandtúra bringával: a Déli Erdők Andalúziában

írta: ddefekt09
Hatnapos terep kalandtúra bringával: a Déli Erdők Andalúziában

Az egy évvel korábbi andalúz túra során kisebb hiányérzettel kellett megküzdenem: mivel főleg aszfalton tekertünk, így végig vonzásban tartottak a hatalmas kiterjedésű erdők és nemzeti parkok távoli tájai. Ezért már akkor elhatároztam, hogy visszatérek a turisták által kijárt ösvényeken túli vidék feltérképezésére. Némi keresgélés után találtam meg a Déli Erdők, azaz Bosques del Sur - GR247 elnevezésű útvonalat, ami a kacifántos Sierra de Cazorla, Segura y Las Villas nevű tájegyégen át 6 napon keresztül tesz meg egy 180 kilométeres körtúrát. 

20161016_174357.jpg

A felkészüléskor láttuk, hogy sajátos kombinációja lesz ez majd a nomád és a trans alp stílusú bringázásnak. Ugyanis az út első felében nincs minden nap szállás, helyette viszont vannak "refugio" -k: egyszerű kőépületek priccsekkel, víz és villany nélkül.

20161020_150508.jpg

Tehát vinni kell hálózsákot és konyhát is, de úgy, hogy alapvetően terep utakon járunk majd, és így fontos, hogy a bringák megőrizzék dinamikusságukat.

Alicantéba repültünk Budapestről, ahol kellemes meglepetésre a reptéren külön poggyász szalag volt kijelölve a bringáknak.

20161015_185454.jpg

Innen vonattal és busszal értük el Puente de Genavé-t, majd 300 meredek métert aszfalton felmászva a túra első állomását, a történelmi hangulatú Sierra de Segura-t.

20161016_170133.jpg

Itt csatlakoztunk a GR247-es kóddal ellátott, végig remekül jelzett és táblázott turista útra. A többszáz éves házak között előbb bolyongtunk pár lépést, majd azonnal keskeny, meredek lejtős ösvényen teszteltük a bringákat és az egyedi megoldású csomag rögzítéseket. Egy kis faluba értünk estére, ahol boldogan vetettük magunkat a helyi tapasok és sörök közé.

Másnap az utunkat egy tó partján folytattuk. A reggeli napsütés színesre festette a kikandikáló hegyeket, amiket elnézve nehéz volt nem az előttünk álló 8000 méter leküzdendő szintemelkedésre gondolni.

20161017_104407.jpg

A gondolat aztán hamar valóságba csapott át. A nap nagy részét meredek mászással töltöttük. Egy szakaszon, 300 méteren át (szintben) még tolni is csak úgy sikerült, hogy minden tíz lépés után rövid pihenőt kellett tartani. Az estére aztán végre felértünk a célhoz, egy közel 1500 méteren fekvő menedékházhoz. Nem kellett minket sokat
altatni. A vacsora főzés után egyből a hálózsákokba menekültünk az októberi éjszaka elől.


20161019_111832.jpg

A következő napon is folytattuk az utunkat dél felé. A táj engem leginkább a 10 évvel ezelőtt Kalifornában megismert, száraz és sziklás fenyves erdőkre emlékeztetett.

20161020_110722.jpg

Már ezen a napon is elkezdett szafari túrára emlékeztetni az egész: napközben őzek, szarvasok ugráltak körülöttünk, este meg már egy róka koma is megjelent nálunk vacsorára. Láttunk sok zergét, kecskét. Másztunk meredeken, és szinte enduro nehézségű ösvényeken is csapattunk lefelé.

20161016_175304.jpg

Egyik pillanatban széles földutakon kanyarogtunk felfelé egy völgyben, a másikban pedig egy vízmosáson vágtunk át. A negyedik estére pedig leértünk a kör legdélebbi pontjára. Egy pár házból álló település fogadójában szálltunk meg, ahol - híven a környék híres vendéglátásáról szóló legendáknak - akkora vacsorát kaptunk 10 euróért, hogy hiába másztunk aznap is több mint 1000 méter szintkülönbséget, mégis a szobába feljutni volt a legnagyobb kihívás.

Mire a túránk ötödik napjához értünk, már rengeteg szép dolgot láttunk és klassz élmény ért minket. Nem gondoltunk volna, hogy most jön majd még csak a java. Egy idilli folyó völgyben indultunk el felfelé. Erdős részeken haladtunk el, és táj jellegű farmokat hagytunk magunk mögött; miközben sziklás hegyek magasodtak fölénk. A völgyben kócsagot vertünk fel a közeledtünkkel a patakból, majd később egy egész vaddisznó család csörtetett el körülöttünk. Szarvasok, zergék mindenfelé. A hágóban, ahová mentünk, egy komplett róka família várt ránk. A vadaspark érzésnek egy kerítés vetett véget. Ahogy ezen átkeltünk, magunk mögött hagytuk a rezervátumot, és egyszer csak kiértünk a túra legszebb helyére, egy magaslati (1700 méter feletti), hatalmas kiterjedésű, kopár, sziklás fennsíkra.

20161020_164642.jpg

Itt szájunkat tátva megebédeltünk, majd még vagy két órát haladtunk, mígnem elértünk a szélére. És mint minden fennsíkról, innen is lefelé vezetett az út - egy újabb rusztikus andalúz faluig, ahol az éjszakát töltöttük. Innen meg már alig másfél nap múlva visszaértünk oda, ahonnan egy majd' egy héttel korábban indultunk az útra. Ebben a másfél napban is persze sokat adott a túra: barátságosabb léptékű erdők, egy-egy fincsi ösvényes tekerés, és persze csodás kaják övezték az utunkat. 

Az idei év újra megerősített abban, hogy Andalúziába kell menni nyaralni. Alapvetően egész olcsó minden, a kaja fenomenális, a tenger még október végén is elég meleg a fürdésre. A hegyeket meg mintha kifejezetten montizásra tervezték volna: változatos természetű, változatos technikájú terepen lehet bringázni napokon keresztül. A helyi falvak és kedélyes lakosai pedig összetéveszthetetlen aurát vonnak mindez köré. 

Akinek kedve szottyant esetleg erre az útra, az itt talál részleteket: http://www.bikepacking.com/routes/gr247-spain/

 

Szólj hozzá