A legszebb hazai tájak közül is kiemelkedik a Medves-fennsík. Bár sokak előtt szinte ismeretlen ez a környék, mégis nagy hagyományai vannak a montizásnak errefelé; a régóta lelkes salgótarjáni bringás közösség miatt, akik komoly beágyazottsággal rendelkeznek a hazai szcénában. Nekik köszönhetjük ennek a túrának a kijelölését is. Lássuk be, van is miért hálálkodni. Egy igazán izgalmas, pont megfelelő mértékben megerőltető, változatos karikát terveztek, ami gyönyörű tájon halad. Magáról az útvonalról ezen a linken lehet bővebben tájékozódni. 

Mi egy május végi napot választottunk arra, hogy teljesítsük a távot. Salgóbányáról, a szállásunk mellől indultunk - ez nem egyezik meg a hivatalos út rajt/cél helyével, de úgy gondoltuk, nem számít, hogy a kör melyik pontjáról kezdjük meg a tekerést. Rögtön az út eleje izgalmas ösvényen ereszkedett le Salgótarján egyik külterülete felé. Már ez az egy pálya önmagában megérte volna az autózást Budapestről.

Aztán egy rövid kitérő a Karancsalja felé, majd vissza a Medves-fennsík alá, egy elhagyott vasúti alagúton keresztül. 

Később a magyar-szlovák határon, földúton tekertünk hosszasan egy gerincen.  Egy csodás rét után elértük a kilátópontot is, ami az út legmagasabb pontját jelölte.

Utána, megkerülve a Karancsot, felértünk a Medves-Fennsíkra, ahol egy hosszú traverzálással koronáztuk meg a napot. Teljes tavaszi pompájában csodálhattuk meg a zöld-arany természetet.

Majd némiképp elfáradva értünk vissza a szállásunkhoz. 

A Medvés-kör abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeket; csak gratulálni lehet a nógrádi sporttársaknak. Mi a javasolt szintidőn belül, kényelmesen, nézelődve tettük meg a 62 kilométeres távot. Akinek nem elég az 1400 méter szintemelkedés, a lenyűgöző természet és a változatos vonalvezetés, az az útközben kirakott QR-kódok beolvasásával akár még versenyezni is tud a többi teljesítővel. Így egy igazán lehetőségekben gazdag bringás napot lehet tölthet errefelé bárki, aki nem ijed meg egy egész napos túrától.