2011. máj 22.

Toszkána

írta: ddefekt09
Toszkána

Bár ez a blog kifejezetten a montis kalandokat részesíti előnyben, van azért, amikor az ember mégis arra vetemedik, hogy aszfalton tekerve töltse el a napot. Hol máshol tenné mindezt a bringás, ha nem az országúti kerékpározás hazájában, Olaszországban?

A munkám révén az elmúlt pár évben már négy alkalommal is megfordultam Firenzében. Mindig, amikor ott jártam, vágyakozva tekintettem a Toszkán dombok felé. Most végre lehetőségem lett egy napot ellógni munkából, hogy egy bérelt bringával elinduljak a környék magasabban fekvő vidékei felé.

Nagyobb térképre váltás

Helyi barátaim ajánlatára indultam Pontessive városába, vonattal. Alig 20 perc utazás után nyeregbe kaptam, és már az út elején nem kellett csalódnom, amikor a Sieve folyó partján, kényelmesen emelkedve a környék tipikus terméskő házai között bringázhattam. Itt még kicsit zavart a forgalom, de ez csak a közeli Londa felé vezető elágazásig tartott. Innen ugyanis csak motorosokkal találkoztam, akik a szerpentineken előzgették a szép számú országúti kerékpárost. Londa városka zöld főterén megálltam ebédelni a szikrázó napsütésben. Egy tálra válogattam össze sajtból és sonkákból a menüt, olivákkal körítve. Kellett a craft, mert innen egyenesen felfelé vezetett az út, egy 960 méteres, a térképen nem jelzett hágóba. Közel másfél óra kapaszkodás után azt vettem észre, hogy eltűntek a virágos porták, a cédrus fákat pedig fenyvesek váltották fel. Alpokalja feeling. A hágóból kényelmesen legurultam Stia nevű helyre. 440 méteres magasságban romantikus környezet fogadott, világos domboldalak, régi házak, bezárt boltok (viva la szieszta!). Itt már az Arnó folyó völgyét kellett követni.

Miután átkeltem a kőhídon, felkapaszkodtam a fellegvárig. Közben a jobbra gyülekező hatalmas zivatarfelhőket kémleltem. Nem sokkal később már dörgött az ég, én meg azon gondolkodam, hogy vajon lehetséges-e, hogy pár héten belül másodszor is rommá ázzak? Ugyan volt egy rövidítési lehetőség, de nem volt kedvem megfutamodni, főleg, hogy fölöttem még kék volt az ég. Így visszakapaszkodtam inkább egy 1000 méter magasan elterülő fennsíkra, ami tulajdonképpen párhuzamosan futó hegygerincek sorozatából állt. Itt rövid hullámvasutazás kezdődött, miután megint eltűntek körülöttem az esőben lehetséges menedéket nyújtó házak. Az 1050 méteres hágóba pont a zuhéval egyszerre érkeztem, de szerencsére itt volt egy büfé, amibe behúzódtam megvárni, hogy csillapodjon. A kilátások nem voltak rosszak, amerre tartottam, arra továbbra is világos volt az ég. Döntöttem: versenyre kelek a felhővel, és megpróbálok a 17 kilométeres lejtős szakaszon kibújni alóla. Én nyertem, és végül szárazon értem visssza a kiindulási pontra. (77km, 1400 m szint)

Szólj hozzá

biciklitúra Olaszország