Ez most a tegnapi túra első szakasza, Pásztó és Parád között. Ebbe esik bele Ágasvár és Galyatető, a másodikba pedig a Kékes és Gyöngyös. Pásztóról Hasznos felé indultunk el az autóúton. Nem is gondoltuk, hogy ilyen látványos lesz már az első pár kilométer is - egy patakvölgyben kanyarog az út; egy ideig a Hasznosi Víztározó mellett, majd fel a festői Mátrakeresztesre. A település belsejébe érve rákanyarodunk a Piros jelzésre, ami a Csörgő patak mentén vezet felfelé. Először kicst körülményes a keskeny ösvényen a haladás, majd aztán jól biciklizhető, kis áttételbe kapcsolva kényelmes mászás következik. A végén kb. 200 métert tolni is kellett, de az igazán nem sok. A Zöld jelzésen értünk fel az Ágasvári túristaházhoz, ami Magyarország egyik legszebb fekvésű ilyen intézménye. Van víz, meg büfé, itt lehet aludni, vagy átutazóban a panorámát csodálni. Ágasvár csúcsa bringával nem járható, viszont a gerinc igen. A Kék jelzésen (ami a csúcsot megkerüli, de a gerincre felmegy) indultunk tovább, egy klasszikus "rollercoaster" úton. Ez azt jelenti, hogy olyan szűk ösvény, amin a hullámvasútazást lehet biciklizni: legurulni a lejtőkön, és lendületből fel a következő emelkedőn. Ha gyalogosok jönnek, akkor meg félre kell állni, mert ez az út nem elég széles két embernek. A kilátás meg egyenesen fenomenális. Igazán klassz itt a biciklizés, illetve nem csak itt, hanem a Kék jelzésen egészen Mátraszentlászlóig. Itt azonban a Sárgára váltunk, mert az kevésbé meredeken kapaszkodik fel Galyatetőre. Így is kell két-három 25 méteres szakaszon tolni, de az igazán semmiség, főleg ahhoz képest, hogy pillanatok alatt Galyatetőre ér az ember.. Szép dolog jóval 900 méter fölé kapaszkodni egy ösvényen.. Galyán ettünk a grill büfében, de nem győztek meg róla, hogy oda térjünk vissza máskor is. Szerencsére négy-öt hasonló kifőzde sorakozik egymás mellett, iszonyatos harcot vívva azért az öt túristáért, akik ezen a napsütéses szeptemberi szombaton nem a tévét bámulják..<br> Galyatetőről a Piros kereszten szálltunk alá. Először még kemény talajon, jól bringázható ösvényen zúgtunk lefelé, de aztán jöttek a technikásabb, alámosott és laza talajú, sokszor sziklás ereszkedések. Fék-a-kézben szeretett Wheeleremmel megoldottuk a dolgot, és így leértünk Parádsasvárra, ahonnét Parádon át a műúton eltekertünk Parádfürdőre, hogy elinduljunk a Kékesre. Eddig ez 46 kilóméter volt, kb. 800 méter szinttel, szóval  akár egy egész napra elegendő bringázás. Csakhogy mi más célokkal mentünk el egészen a Mátráig. (folyt. köv., lesz térkép is!)<br>