Marokkó nyeregben
Nos, megfogadtam, hogy írok erről a túráról, de most nem fogok részletesen minden napról beszámolni, csak felsorolom azokat a tájegységeket, ahol bringáztunk; hátha valakinek kedve szottyan kerékpáron megismerkedni Marokkóval.
A tájról mindennél többet mondanak a képek.
Mi három hetet töltöttünk az országban, ennyi mindenképpen kell. Nem montiztunk, hanem trekkingeztunk; az idő
70%-ában aszfalton, 30%-ában meg különböző földutakon. Rengeteg holmink volt (sátor, konyha..), ami igazából szükségtelennek bizonyult, mert minden telepulésen számtalan lehetőség lett volna hogy családoknál egyunk és aludjunk. A meleg holmi viszont nem ártott, mert így november eleján estére eléggé lehült már az idő. Nappal viszont 20 fok körül volt mindig; ideális bringás idő.
A mi útvonalunk: Gyakorlatilag főleg az Atlasz hegységben bringáztunk, kétszer is átkeltünk (oda-vissza) a főgerincen. Eleinte kicsit ilyesztő volt a sok szint, de aztán belejöttünk, és akkor már nem volt gáz.
Marakesh - Imlil - Tizi'n'Ticka (2260m) - Telouet - Ait Benhadou - Ourzazate - Dades Völgy - Tizi'n'Ounuka (3002m) - Khneifra - (Fes busszal) kb. 700 kilométer, talán 6-7000 méter szin.
Legközelebb montizni megyünk kifejezetten. Imlil környéke és az egész Moyen (közép) Atlasz gyakorlatilag egy MTB paradicsom, remek ösvényekkel köves és föld utakkal, lenyűgöző kulturával.