Diósjenőnél leszáltunk a kis piros vonatról, onnan a kéken mentünk Pénzásásáig, majd az aszfalton  (gyönyörü szerpentinen)  addig, míg egy forrásnál a zöld jelzés metszette az utat. Ott feltoltuk a hegyre, majd a kéken lekacskaringóztunk Bernecebarátiig. Tovább a kék jelzésen Kemencére, majd a völgyön át kényelmesen hegynek fel a piros keresztig. Itt balra fordultunk egy hágóban, majd egy gerincen haladtunk, mögöttünk szép kilátással. Elhagytunk egy kisebb csúcsott, majd némi tolás árán felértünk a Nagy-Hideg Hegy alatti útra. Egy sör a házban aztán, meg némi merengés a lenyűgöző tájén, aztán száguldás le a piros jelzésen királyrétre, onnan meg aszfalton Szokolyára és Kismarosra.56 kilométer, kb. 700 szint

Közben feltünt, hogy kezdik megkedvelni a bringások a Börzsönyt, vannak kerékpáros jelzések, és számtalan biciklista is. Kemencén is jó pár tucat cangást láttam, egész családokat. Ennél meglepőbb volt, hogy fenn a menedékháznál is voltak; még verseny biciklivel is.. Őket azért nem nagyon irigyeltem..