A cím persze hazugság, hiszen a Gran Paradiso Olaszországban van, nem Svájcban, de a jellege hasonló, és Wallisból utazni sem kell sokat hozzá. Eredetileg nem is terveztünk tekerést a környéken, inkább hegyet mászni szerettünk volna, amire a "legkönnyebb négyezres" tökéletesen alkalmasnak tűnt. A kempingben aztán kiderült, milyen lehetőségeket rejt a hely, ezért úgy döntöttünk, maradunk még egy napot.

Képek itt

Ha az ember meg szeretné közelíteni a Gran Paradisót, a legcélszerűbb egy Pont nevű helységig elautózni, ami jóformán csak egy óriási kempingből és egy vegyesboltból áll. Mivel a falu a völgy végében, 2000 méter magasan fekszik, a kempinget nem a szokásos módon kell elképzelni, inkább magashegyi legelőként, ahol pénzért lehet sátrazni.

Innen indulva kellemes másfél nap a hegy megmászása. Mi első délután feltúráztunk a 2800 környékén fekvő Vittorio Emmanuelle menedékházhoz, ami kb. két óra a kempingből. A háztól 1300 méter szint a csúcs, ami jó tempóban nem sokkal több három óránál, végig meglehetősen könnyű terepen. Érdemes 4-5 körül, még sötétben indulni, az ösvény az elején úgyis meglehetősen egyhangú, törmelékes hegyoldalban vezet, ahonnan egyébként sincs olyan über kilátás. A gleccsert olyan 3400 méter környékén értük el, az alja a legmeredekebb, és értelemszerűen a legvizesebb is. Innen az egész tulajdonképpen egy hosszú, nem túl meredek séta a csúcsig, egy lapos, széles, jeges gerincen. Mivel hasadékok nincsenek, kötél sem feltétlenül szükséges, de hágóvas és jégcsákány azért jól jön. A csúcs környéke palás, nem túl kitett, de azért figyelős. A kilátás pazar, hiszen a Gran Paradiso pont az Alpok "könyökhajlatában" áll, így gyakorlatilag körülöttünk tekeredik az egész hegység, előtérben a Mont Blanc-nal, a Matterhornnal, a Monte Rosa-val és a többi négyezressel. Lefelé 4 óra alatt elérhető a kemping.

Másnapra bitangnak tűnő montizást néztünk ki a turistainfonál. Az útvonal a Gran Paradisó-val szemközti gerinc oldalában araszol végig, 2500 méter körüli magasságban. Ehhez először a Pontba vezető betonúton kell elindulni lefelé, egészen az 1541 méter magasságban fekvő Dégioz-ig. Innen jófajta fenyőerdőben tekereg fel egy végig tekerhető, kétnyomú ösvény a 2168 méteren fekvő Orvieille-ig, amely néhány régi, tradicionális pásztorlakból álló "település". Itt már a fák fölött vagyunk, nem semmi kilátással a Gran Paradiso-ra. Az ösvény ezután singletrack-ké szűkül, egyre sziklásabb és meredekebb lesz, néha le is kellett szállni a bringáról. A 2516 méter magasan elterülő Djouan tó után a palás magashegyi jellegű ösvényen sok tolással-cipeléssel értük el a 2810 méteres Col Manteau hágót, ami után hosszan tartó magashegyi élménybringázás következett, keskeny, technikás ösvényen, zömmel lefelé, kis uphillekkel tarkítva. Az utolsó egy-két kilométeren széles, murvás úton tekertünk a Savoia menedékházhoz (2534m), ami elég turistás hely, a másik oldalról autóval is meg lehet közelíteni, így gyorsan elindultunk lefele, Pont irányába. Az elején eszményi Viktória sziklás downhill után sajnos meredek sziklaletörésbe ütköztünk, így az utolsó 300 méteren meredek, omladékos szerpentinen cipeltük le a bicikliket a kempingig. Ez kicsit visszavett a dolog szépségéből, nincs is szarabb, mint lefelé vinni a bringát, de így is bőven megéri végigmenni a karikán.