Az erdő ilyenkor a legszebb, nem véletlen, hogy amint kisüt a nap, már pakolom is össze kishátizsákomat. Erre az útra most kivételesen az Elnök Úr és én mentünk. Vonatozás kismarosra, majd a sárgán kényelmes tempóban Kóspallag, onnan a klassz kék ösvényen Királyrét. (Valaki mondja meg, miért engedik ide fel az autókat tömegesen!) Az úton néha tengelyig ért a dagonya, csúszott és folyt minden, sokszor hatalmas pocsolyákon kellett átkínlódni magunkat. Patakátkelések és a sunyi traktornyom nehezítették a terepet, isteni volt. Aztán a murvás úton fel Nagy Hideg-hegyre, ahol sztapacska-soproni kombóval ünepeltük magunkat. Innen le a kék jelzésen Kóspallagra, majd onnan tovább a kéken (fel-le) Hegyes-tető felé. Végül egy kis sárga jelzésen (bájos panoráma mellett) begurultunk Nagymarosra, hogy megérdemelten üldögéljünk a Dunaparton. Ez így 50 km, kb 1300 szint.