Utoljára 14 éves korunkban jártunk erre, a legelső biciklitúra egyik állomása volt a gyalog bejárható kanyonjairól híres nemzeti park. Ezúttal azonban montis terepet kerestünk: bikmap.net oldalt hívtuk segítségül, hogy útvonalat ajánljon nekünk. Ezt dobta a gép. Izgatottan pakoltuk be a bringákat a kocsiba, az idei első alkalom, hogy a magyarországi domboknál magasabbra törünk. Telgárt faluig hajtottuk a verdát, ott egy panzió udarán letanyáztunk.

1. nap

Mintegy 4 órával a budai indulás után már az aszfaltozott szakszon kavartunk felfelé a 950 méter magas nyereg felé. Innen fenyvesekkel övezett földúton haladtunk tovább felfelé, majd kicsit lefelé egy éles jobbkanyarig. Innen jöttek a nehézségek: tengelyig érő sár és fél méter mély nyomvájú volt az út helyén. Néha tolni is kellett kicsit. Itt már egyenletesen haladtunk felfelé. 1200 méter felett már panorámás ösvényen tekerhettünk - sajnos a párás idő miatt nem látszott a közeli Magas-Tátra. Csinos kis rétecskék és fenyvesek váltották egymást, idilli környezet. Ujabb kétszáz méter szintemelkedés után át kellett vágnunk pár hófolton is. Ilyenkor azonban a már mély, olvadt, puha hó nem túl kényelmes az ösvényen. Itt is átkecmeregtünk majd hamarosan fenn áltunk a Stolica csúcsán - itt a fák is takarták a kilátást, nem csak a pára. Innen remek downhill vette kezdetét, majd egyszercsak lenn is voltunk a faluban. Élményekkel és lelkesedéssel kerestünk éttermet egy jó kapustovsky leves reményében. (40 km, 1300 m szint)

2. nap

A Dedinky tavat néztük ki uticélul. Ugyanabba a hágóba kellett felkapaszkodni mint előző nap, majd a piros jelzést követve alpesi jellegű réteken és erdőkön keresztül, végig nyeregben tekertünk. Jó minőségű földutakon haladhattunk, néha szép kilátás és medvenyomok tarkították a napot. Végig 1000 méter körüli magasságon (kicsi fel kicsi le) montizhattunk egészen a Szlovák Paradicsom egyik központjának számító tóig. Innen 8 kilométer aszfalt következett egy patakvölgyben, ahol helyenként párszáz méteres sziklafalak övezték az utat. Balra letértünk a zöld jelzésen: egy csöndes mellékvölgyben jártunk, majd szép lassan emelkedtünk fel egy hatalmas és lapos, füves hegyoldalan. Újra abban a hágóban voltunk, ahonnan indultunk (előző nap is). Innen visszaereszkedtünk az aszfalton, összepakoltunk és hazajöttünk. (48 km, kb. 800 szint)