Ismét a Vértes felé vettük az irányt. A tervek szerint ezúttal Gánt környékét, a Vértes déli lábát látogattuk volna meg, de nem minden a tervek szerint alakult. Szerencsétlenkedésünket nem részletezném, ellenben érdemes talán megemlíteni az elképesztő károkat, amiket Vérteskozma környékén okozott a múlt heti vihar.

A sárga úton indultunk Csákvárról, egy ligetes, rétekkel tarkított jó nyomon. Fölöttünk sziiklás, csupasz hegyhát húzódott, magashegyi látványt felidézve bennünk. Felértünk egy hágóba, ahonnan a zöld jelzésen közelítettük meg a festői Vérteskozmát. Itt azonban a megérdemelt downhillezés helyett egymást követték az útra dőlt, gyökerestűl kicsavart fák. A bringákat azért valahogy átráncigáltuk. Kiváncsi vagyok, mikorra fognak rendet csinálni azon az ösvényen. Mindenesetre nem tűnt munkagépekkel könnyen megközelíthetőnek, emebri erővel meg látszólag hosszadalmas fűrészelgetést kell kezdeni. 

Vérteskozmát ismét megcsodáltuk - nem evilági az a hely.

Utána elhagytuk a falut észek felé, majd balra a kék kereszt, majd kék jelzésen haladtunk. Kiértünk egy műútra, ahol épp motorosok gyorsulgattak - kicsit aggódtam, hogy pont abban a kanyarban akar majd valamelyik meghalni, ahol épen állunk, de ezt is megúsztuk.

Folytattuk a kék ösvényen, de valamit elszúrtunk. Ezért visszaértünk a műútra, ahol végül elbicikliztünk Csákvárra az autóinkhoz.