2011. okt 03.

Pireneusok - Az első három nap (Franciaország)

írta: ddefekt09
Pireneusok - Az első három nap (Franciaország)

A Pireneusok kicsit kívül esik a közép-európai régión, és mivel talán itthon kevesebbet hallani róla, nem volt napirenden, hogy körülnézzünk arra mostanság. A véletlen azonban most úgy hozta, hogy külföldi hivatalból a közelben voltam, és ez jó alkalmat adott egy ötnapos montis kalandtúra megszervezésére.

Lettek bringások is: Peti távollétében Cseltom és Dávid, gimnáziumi túratársak csatlakoztak.

Az útvonal tervezésnél az volt az alap koncepció, hogy a francia oldalról szeljük át a főgerincet, és érkezünk meg a spanyol oldalra délen. A 2000 méter feletti magasságok és a bizonytalan minőségű terep miatt elvetettük a teljes poggyászos (sátras) túrázást. Helyette transz-alpin stílusban, hátizsákkal vágtunk neki hegyeknek.

 

Az eddigi túraleírások általában kedvcsinálónak készültek. Ezt azért fontos kiemelni, mert a most következő bejegyzések olyan helyekre kalauzolnak, melyek tiltott zóna, és egyébként sem ajánlott. A francia oldalon az első két napot a Magas-Pireneusok Nemzeti Parkban akartuk eltölteni. Lourdes nevű francia kisvárosból Cauterets  felé, a Bikemap.net oldalon olvasott leírás alapján felmenni remek ötletnek tűnt, de sajnos a helyszínen szembesültünk vele, hogy itt bizony tilos kerékpározni. Mivel visszafordulni nem akartunk az első nap 600 méternyi, aszfalt és erdei út bemelegítő mászása után, ezért inkább a korai indulást választottuk, hogy kikerüljük a parkőröket. A sietség fölösleges volt, mivel a felhős, esős napon rajtuk kívül nem sok embert vonzott a táj. Mi is csak annyit láttunk belőle, ami 150 méteres látótávolságon belül volt. Előbb-utóbb az eső is esett, a hőmérséklettel együtt. Az aszfalt elfogyott alólunk, hamarosan az út is. Meredek mászásba kezdtünk, és a dús erdők után már alpesi fenyvesek között, sziklás talajon toltuk, emelgettük a bringát. Hiba volt. Az első háromszáz métert még sóderes terepjáró úton is megtehettük volna. Ekkor a Lac de Gaube –hoz értünk, ami egy 1450 méteren fekvő tó volt. Mi sokat nem láttunk itt, de elhatároztuk, hogy a rossz idő ellenére a fenti házig elmegyünk még ezen a napon. A 2200 méteren álló Refugio Les Oulettes-ig nehéz körülmények között, agresszív szitálásban jutottunk el. A bringák vállon vagy tolva jöttek, esetleg ráncigálva. Semmi értelme nem volt tovább haladni, a beígért javulás az időjáráson nem mutatkozott, és a nemzeti park szépségeiből semmit nem tudtunk élvezni. A következő nap megvárása jobb ötletnek tűnt. Csakhogy a házból rövid úton kipenderítettek minket, amint meglátták, hogy tilos módon biciklivel érkeztünk. Ugyan győzködtük őket, hogy a bringát csak a hátunkon hoztuk, és egyébként gyalog vagyunk, de nem volt túl hiteles az előadás, bármennyire is a valóságot fedte. Mivel megint csak nem akartunk visszafordulni, a fagyos idő ellenére a 2754 méter magas Baysselance-hágó felé indultunk. Jól indult a tolás, és ahogy pár felhő arrébb költözött kitárult előttünk a hatalmas mély völgy, amin feljöttünk, és ami egy magmaradt gleccserbe torkolik. Közvetlenül 3000 méter fölötti csúcsok alatt haladtunk, egy jól követhető hegyi ösvényen felfelé. Megálltunk néha csodálni a tájat, meg kicsit pihenni is, mivel mire ide értünk már 1200 szint (fele tolás-cipelés) volt a lábainkban. Kimerülve értük el a hágót, majd óvatosan, befagyott teleszkóppal elindultunk lefelé a száz méterrel lejjebb fekvő házig. Itt már nem volt más választásunk, és biztosra mentünk. A bringákat elrejtettük, és gyalogos turistaként érkeztünk. Hiába, a ház ura meglátott minket, de ő nem dobott ki. Meleg vacsorát kaptunk és elismerő szavakat, amiért 20 év alatt elsőként biciklivel érkeztünk. A bringáknak adott helyet is, hogy nehogy a hóviharban megsérüljenek. Másnap reggel örültünk csak igazán ennek, amikor megpillantottuk a havas tájat. Nem indultunk korán, h megvárjuk míg kicsit felolvad a jég. Tisztuló időben kezdtünk el ereszkedni, és lassan, de elértük Gavarnie –t, az utolsó francia települést (1400 m), ahol már a parkőröktől sem kellett tartanunk. Itt bevásároltunk, majd egy lépcsőn megebédeltünk. Változékony, időnként napos időben, elindultunk aszfalton a 2200 méteres következő hágó felé, hogy este már Spanyolországban keressünk szállást. A hágóban hamar és könnyen fenn voltunk, onnan viszont meredek downhill következett, ami eleinte élvezetes füves lankákon vezetett, de később sziklás, laza talajos részhez értünk, ahol nem mindig lehetett nyeregben lejönni a merev gépekkel. Végül sötétedésre ismét mély folyóvölgybe értünk, és a hívogató első turista házat elhagyva, jó minőségű, kemény sóder úton a közeli középkori kisváros, Torla (800 m) felé haladtunk tovább. Királyi szállást találtunk, és fáradtan vonszoltuk le magunkat az étterembe.

1. nap: Lourdes-Cauterets, 38 km, 600 szint

2. nap: Cauterets-Pont de Espana-Refugio Baysselance, kb. 20 km, 1800 szint

3. nap.  Refugio Baysellance- Gavarnie – Port de Buacharo – S. Nicolas de Buajerelo-Torla kb. 45 km, 900 szint

 

 Udvardy Dávid fotói. Még több kép itt.

Szólj hozzá