Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Karancs-Medves nem tartozik a legismertebb hazai célállomások közé, mint hogy a környék turistatérképét szinte lehetetlen beszerezni. Még az egyik legrégebbi outdoor szaküzletben se volt, egy belvárosi könyváruházban pedig egyenesen azt állították, hogy nem is létezik. Épp ezért az OpenStreetMap-re és egy régi túratárs beszámolójára hagyatkozva kerekedtünk fel, hogy a Salgótarján környéki látványosságokat felfedezzük. Márpedig, van belőlük bőven.

Akit a ritka kőtani jelenségek érdekelnek, annak a bazaltorgonák kihagyhatatlanok, akik pedig a középkori várakat kedvelik, azokat meg Salgó és Somoskő csalogatja. Mountain bike szempontból sincs miért panaszkodni. A Medves fennsíkjára Zagyavarónából a zöld jelzésen lehet felkapaszkodni első osztályú ösvényeken tekeregve. Onnan a már említett Somoskőre könnyed gurulás vezet egy köves erdei úton.

Itt, egy váratlan pillanatban máris egy "államhatár" feliratú, nyitva álló sorompónál találja magát az ember. Rögtön át is nyargaltunk Szlovákiába, hogy az országhatárokat rövid zsákmányszerző utakra áthágó eleinkhez hasonló portyába kezdjünk északi szomszédjainknál.

Ha kincseket nem is hoztunk haza, de pár szép élménnyel biztos gazdagabbak lettünk. Először piros turistajelzésen haladtunk; egy kilátót elhagyva gurultunk egy erdei úton fel-le, míg Obrucka falu szellemek lakta erdei övezetébe nem értünk. Onnan meredek mászásba kezdtünk Pogányvár felé. Az 560 méteres csúcsra azonban nem mentünk fel, hanem a sárga jelzésen balra fordulva egy nyeregből legurultunk egy hosszú völgybe, ahol elértük Surice (Sőreg)-et.

Innen aszfalton vezetett az utunk, de még mindig voltak érdekességek: először egy középkori bagolyvár, majd Ajnácskő fura sziklaformációja, végül pedig Ceced község isteni káposztalevese várt ránk. Innen már csak 14 kilométer volt hátra a szállásunkig, amit könnyedén megtettünk a leszálló szürkületben.

Másnapra csak egy rövidebb út jutott, a közeli Szilvás-kő volt a célunk, illetve a bazaltorgonák, amik alatta helyezkednek el. Ez utóbbiak nem nyújtottak túl sok újdonságot, de maga a rövid és intenzív túra viszont igen: rég látott széles körben, új sporttársakkal,  fiúk-lányok vegyesen vágtunk neki az ösvényeknek. Alig egy órát tartott a kirándulás, de így is tartalmas volt: egyrészt a kitisztuló időnek, másrészt a kellemes társaságnak köszönhetően.