Gorakhpurban csoda tortent:megjottek a bringaink. Az eddigi tapasztalatok alapjan ez erosen kerdeses volt. Gorakhpurban tul sok erdekes egyebkent nincs, csak a szokasos tomegnyomor (szo szerint). Vonatot most nagyon sokaig nem akarunk latni. A tervekkel ellentetben az elso busszal tovabbindultunk, mert minel alob Pokaraban akartunk lenni. A buszon a viszonyok pont olyanok voltak, mint elozetesen kepzeltuk. 3 ora szenvedes utan az indiai-nepali hataron minden megvaltozott. Tizedannyi szemet, nem akaszkodott rank mindenki, es az egesz kifejezetten jomodu benyomast keltett. Onnan egy sokkal kenyelmesebb buszra szalltunk at, amin meg aludni is tudtunk. Jol tettuk, mert mikor neha felebredtunk egy pillanatra, azt lattuk, hogy soforunk mas orult modon tolja a nem tul lankas hegyi szerpentineken. Pokhara erdekes hely. Egyreszt gyonyoru, tele bananfakkal es palmakkal, kozvetlenul folotte pedig az Annpurna 7-8000-es csucsai viritanak. Masreszt a turistas resze pont olyan mint Siofok, tomve nyugatival, ettermekkel (kulonosen sok a pizzeria), netcafeval. Mellettunk eppen valami tuc-tuc szol. Inkabb emlekeztet az egesz valami francia sikozpontra, mint Azsiara. A szallasunk gyonyoru, kettonknek 10 dollar, a tetejerol keszult a ket foto. A kaja es egyeb arak mar lehuzosabbak. Holnap indulunk bringazni, utana (szerencses esetben kozben is) jelentkezunk.