Egy igazán jó fesztivál mindenkinek tartogat valami kellemes élményt. Van aki hónapokat vár a Motörhead koncertre, de van olyan is, aki a Lővéreket illetve az Alpokalját szeretné visszafoglalni, és egy-egy jól sikerült tekerés után pedig a borfaluban fröccsözni a sporttársakkal. Sopron ezért nagy kedvenc - nem tud olyan gyengén muzsikálni még David Guetta sem, hogy másnap ne érjen fülig a mosoly, amikor reggel felül a nyeregbe a mountain bike -os fesztivál szökevény.

...

Toszkána már párszor előkerült a blog bejegyzések között, ez a mostani út mégis különlegesnek tekinthető. Amióta csak elkezdtem erre a vidékre járni, mindig azt vártam, hogy megcsinálhassam ezt az túrát. Sajnos azonban nem volt rá sosem elég idő, vagy ha volt, akkor esett az eső. Most viszont egy igazi teljes nyári nap volt megvalósítani a terveket.

Az út különlegessége nemcsak a jellegzetes toszkán táj, hanem, hogy átszeli az un. Chianti megyét, ahol a híres helyi vörösbort termelik. Ennek köszönhetően egymást követik a pincészetek, ahol egyben hatalmas, virágos mediterrán villákban élnek a helyi gazdálkodó családok. Mindegyik ilyen udvarház olyan, mint valami klasszikus olasz film helyszíne. Medencepart, szobrok, ...

Az Ardennek mindenki számára ismerősen csengő név, bár talán elsőre nem a pezsgő mountain bike élet jut az emberek eszébe. Pedig akár juthatna is: a 4-500 méter magas hegyek között húsznál is több kijelölt monti útvonal kanyarog az erdőben. Jellegzetességük, hogy a hegységet átszelő mély folyóvölgyből kell azonnal felkapaszkodni a tágas fennsíkra; illetve hogy nem nehéz az egykori súlyos harcok nyomaira vagy emlékműveire bukkanni itt-ott. Maga a táj igen kétarcú: a folyóvölgy városkái idilli képet festenek, míg az erdő sűrű és komor képet mutatott a ködös, esős időben. 

...

Hazánkban számtalan kijelzett turista útvonal szövi keresztbe-kasul erdeinket. Ezeknek egy része jól bringázható, de egy másik részük viszont vagy túl meredek, vagy túl forgalmas. Épp ezért igazi öröm egy-egy olyan jelzetlen csapást találni, ahol őszinte vigyorral az arcunkon kacskaringózhatunk fel és le. Mindezt ráadásul egy időnként sejtelmes ködbe burkolózó, 1000 színű őszi napon. Összességében már ez is elég lehetett volna egy klassz bringázáshoz, azonban ezúttal velünk volt a szerencse, és az összes többi tényező is remekül alakult: száraz idő, jó társaság, szép kilátás, keskeny ösvények és meredek letörések jellemezték az egész napot.

...

Bár neve alapján könnyű valami ijesztő dologra gondolni, a Dachsteinrunde akár egy családi mountain bike program is lehet, ha valaki a könnyebb variánson akarja körbejárni a hegyet.
Persze csak olyan családoknak ajánlott, akiket nem zavar pár hosszabb emelkedő, és az alpesi környezetben jellemző másik akadály: a pár naponta újra meg újra előkerülő jó barát, az eső.

Mi Bad Aussee településen kezdtük a karikát, szinte azonnal meredeken másztunk felfelé egy sóderúton, egyenesen az ezer méter feletti méteres magasságba. Az útnak már ezen a szakaszán feltűnt, hogy bizony rengetegen járják körbe a hegyet nyélen. A 15 és 75 év közötti korosztály teljes spektruma megtalálható volt, és mindössze egyetlen közös vonása volt a ...

Az Őrség igencsak kiesik a bejáratott desztinációk közül. Ha nyugat felé indul az ember, általában inkább a magasabb hegyeket választja. Azonban ha lankásabb vidékeket keresünk, és a társaság sem csak elvetemült profikból áll, akkor jó választás lehet ezt a látnivalókban gazdag tájegységet felkeresni. Ráadásul - szemben a blogon megszokott útvonalakkal - itt főleg az aszfaltos vagy sóder utak dominálnak, ezáltal a kevésbé gyakorlott kerékpártúrázók is megtalálhatják a számításaikat. Akik szeretik a kihívásokat is, azt megnyugtathatom: van pár rövid, de igazán meredek emelkedő is. Sőt, ezen a túrán is elmondhattuk, hogy a legszebb helyekre (Kétvölgy, és a sokat mondó nevű Ritkaháza) most is a legnehezebb út vezetett. Aki ...

Kevés olyan hely van elérhető távolságban, ahol a tengerpart felett kétezer méteres hegyek terpeszkednek. Magashegyi kősivatagból legurulni az azúrkék, fehér homokos tengerpartra nem mindennapi élmény, ahogy egy kacskaringós ösvényen bringázva újra meg újra megfürödni a sós vízben sem az. 

Bringatúra útvonalak nem kifejezetten vannak jelezve, csak pár weboldal számol be egy-egy MTB szakaszról. A spontán felfedező utaknak a sziklás terep húz korlátot: az elővigyázatlan úttörő könnyen hosszú cipekedésbe futhat az alpesi jellegű lejtőkön.

A sziget nagyrészt hegyvidéki, így számtalan lehetőség van szép tájakat találni. Mi három útvonalat szemeltünk ki: szerettünk volna egy napot bringázni az Agriates du Desert ...

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Karancs-Medves nem tartozik a legismertebb hazai célállomások közé, mint hogy a környék turistatérképét szinte lehetetlen beszerezni. Még az egyik legrégebbi outdoor szaküzletben se volt, egy belvárosi könyváruházban pedig egyenesen azt állították, hogy nem is létezik. Épp ezért az OpenStreetMap-re és egy régi túratárs beszámolójára hagyatkozva kerekedtünk fel, hogy a Salgótarján környéki látványosságokat felfedezzük. Márpedig, van belőlük bőven.

...

Mielőtt legördül a függöny a bringás szezon színpadán, minden évben van egy szép finálé. Egy-két hét csak, amikor tényleg a legszínesebbek a levelek, de ilyenkor érdemes kimenni a fák közé mindenképpen. Az idei október ráadásul nyári meleget hozott, így nem volt kérdés, hogy még egyszer, utoljára nekivágunk a környékbeli természetnek.

...

Sajnos mostanság nem sok időm volt körmölni itt a sorokat, pedig voltaképpen több bringázás is összejött; még a kánikulai időszakban is. Egyszer ismét visszatértünk a Stuchlek -re, ahol az idei papírformának megfelelően áztunk ronggyá. Aztán egy alpesi hegymászást vezettünk le pár órás montizással, a Monte Rosa térségében, egész pontosan Alagna Valsesia festői településéről indulva (sok kép a túráról és pár a bringázásról itt ). 

Ezekről az utakról mind-mind érdemes lenne külön külön is írni, de most mégis inkább egy klasszikus edzésről lesz szó. Ugyanis korábban már írtam erről a helyről, de a modern technika csak most tette lehetővé, hogy letölthető útvonal tervvel örvendeztessem meg az idetévedő olvasót. ...

Hogy is hívjuk azt, amikor kétezer méter magasra felkavarunk bringával úgy, hogy az út egy részét a kerékpár tolásával-cipelésével töltjük? Mindezt persze az emlékezetes lejtőzés reményében. Hívhatjuk jó nagy szívásnak is, de valójában ez a freeride: amikor sziklás, nehéz talajon egyben 1500 méter szintet lehet gurulni; amikor gyökereken ugrat vagy csúszkál a bolond (időjárástól függően); amikor az adrenalin kiüti a mércét, és ami után örül az ember ha egyben leért a hegyről.

Kiadós esőzés után indultunk a Csóványosnak, de így is a valaha futott legjobb idő alatt értünk fel a csúcsra. Supermenek nem lettünk, de egy jól megválasztott útvonalnak köszönhetően (Királyrét és Foltán-kereszt irányába); a saras körülmények ellenére is gyorsan felértünk.

A kismarosi állomás után két és fél órával már túl voltunk az uzsonnaszüneten és a Börzsöny csúcsának meghódításán. Kilátás nulla, így hamarosan kedvenc piros háromszög jelzésünkön hullámvasútaztunk le a Rakodóba, ahonnan gyorsan feltoltuk a bringákat a sörünkért a Nagy Hideg-hegy túristaházához. 

Innen a kéken egyenesen le Kóspallagra, ahonnan meg egy szintén korábbi kedvenc útvonalon, a sárga jelzésű  zeg-zugos -és ezúttal ...

Régi adósságunk volt, hogy felkeressük végre az erdélyi havasokat. Magyarlakta magashegyek - lássuk be, ez elég egzotikusan hangzik. Medvék, farkasok és drakulák. Székelyek, csángók, és még ki tudja mennyi "törzs". Már az elején biztos volt, hogy kevés lesz öt nap, így próbáltuk mindennek a javát belesűríteni ebbe a rövid időbe. El szerettünk volna jutni a Gyilkos-tóhoz és a Szt.Anna-tóhóz, érintve a Hagymás hegységet, a Hargitát és a Csiki-havasokat.

...

Pár éve egy emlékezetes napot töltöttem a Firenzét körülölelő hegyek között. Emlékezetes út volt, amiről itt  olvasható egy beszámoló. Idén nagy tervekkel vágtam neki egy hasonló kaladnak, de sajnos az időjárás közbe szólt. Az eredeti terv szerint Firenzéből Pisa-ig tekertem volna a híres Chianti borvidéket érintve. Ebből nem lett semmi, mert masszívan esett az eső. Helyette, amikor kicsit csendesedett, akkor egy közeli kört tettem inkább meg. Ennek is nagy elázás lett a vége, de azért egy kicsit volt lehetőségem a lenyűgöző mediterrán tájat élvezni. Meredek utakon hatalmas reneszánsz villák mellett haladtam el Fiesola felé, majd a mászás után egy panorámás gerincen tekertem tovább Olmo felé. Itt még kinézett volna egy közel ...

Három nap ráhangolás a szezonra a Bakonyban remek ötletnek tűnt. A friss zöldelő természet és a kitartó napsütés nem csak jól tekerhető ösvényekkel társult, hanem pár érdekes látnivaló is az utunkba sodródott. Első napon Csehbányát választottuk bázisunknak, és onnan tettünk egy kört Döbrönte felé. Már rögtön a túra eleje megkapó szépségű tájon vezetett át: egy patakvölgyet kellett követni, majd szikes dombokon, helyenként szubalpesi mezőn haladtunk. Sajnos a jelzések elég hektikusak voltak, de azért kitaláltunk végül a rengetegből, csak épp pár faluval arrébb, mint gondoltuk. 

Másnap a Bakony csúcsát másztuk meg, a Kőris-hegyet egy kényelmes erdei aszfalt úton tekerve. Utána könnyedén legurultunk a Cuha-völgy ...

A hosszú tél után későn indult a szezon. A húsvéti havazás után pár hétig kellet száradni hagyni a talajt, mire ki lehetett rá merészkedni; elhagyva az aszfaltot. Az első alkalommal a Vértesben történt meg idén. Szép nap volt az ébredező természetben, az ismerős környékeken. A szárligeti vasútállomás, a várgesztesi tó és a szinte-skanzen Vérteskozma érintésével. Még Vitány várra is könnyedén felkapaszkodunk, hogy aztán meredeken gurulhassunk lefelé. A nap derekán aztán a lovasberényi emelkedő felé vettük az irányt, majd begurultunk Nadapra és a velencei vonathoz. 

Az ősz második felére a túrák célja átalakul: inkább egy kis felfrissülés a cél, mintsem új felfedezések. Múlt héten is egy ilyen kört tettem: Tárnokról Sóskúton át egy mezőgazdasági úton átugrottunk egy fröccsre Etyekre (éljen a KRESZ módosítás!), majd onnan Biatorbágy felé vettük az irányt. Mielőtt Lacitól szétváltunk, és egyedül folytattam volna az utat Páty és Budakeszi irányába, egy táblára lettem figyelmes. A feliratot végigböngészve egyből összefutott a nyál a számban. Érdeklődve becsöngettem az udvarba, ahová mutatott. Innentől érdekes fordulatot vettek az események. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képi felvételek következnek! Ne mondjátok, hogy nem szóltam.

Ambíciózus tervekkel indultunk Paklenicára, de így utólag azért kicsit bizonytalan vagyok, hogy újra nekimennénk-e a helyi nemzeti park sziklás lejtőinek. Az első napon ugyanis meglehetősen csalódottak voltunk, amikor a Starigradról vezető aszfalt, majd sóder út végére értünk, és ösvényen akartuk folytatni a tekerést. Kiderült, hogy tekerés helyett cipelés lesz.. Sajnos éppen lefelé, ezért nem arathattuk e a 900 méter magas, tengerszinttől induló mászás gyümölcsét. Nem beszélve arról, hogy a legszebb részre, a Paklenica-völgybe így már vak sötétben értünk. Hogy mégis legyen valami szép emlék, érdemes felidézni az út felfelé vezető szakaszát. Meredeknek meredek volt, de egy tengerparti szerpentin szépsége kárpótolni tudott a ...

A fesztiválozást montizással párosítani mindig nagy élmény, mivel ennél jobb módon nem lehet kiszakadni négy-öt napnyi zajból és porból. A Magyar Tenger déli partján ilyenkor a legizgalmasabb látnivalót tényleg a bikinis csajok jelentik, ezért nem is volt kérdés, hogy a túrát a vizen kell kezdenem, hogy aztán az északi parton folytathassam: ígyhát szépen átkompoztam Tihanyba.

...

Nógrád megye kissé nehezzen megközelíthető, holott nincs túl messze. A rövid távolság ellenére is másfél-két óra vonattal az út, ami idő alatt talán 80 kilometert tesz meg az ujkori BZmot.

Ezért nem volt eddig az egynapos túrák napirendjén a Cserhát - több naposhoz pedig egyszerűen túl közel volt. Holott meglepően ideális TEREP azoknak, akik szeretik az ilyesmit. Az országos kék túra ösvényét szerettük volna követni Pásztótól a hegygerinceken át, Hollókő és a Naszály érintésével Vácig. Ez a terv egy kicsit ambiciózusnak bizonyult, és végül csak a Galga-völgyig jutottunk. Egész addig viszont - középhegységi viszonylatban - eszményi helyeken bringázhattunk. Aszfalton kétszer gurultunk negyed órát az egész nap alatt. A ...

Túrakerékpározni elég individualista dolog. Bár kevesen csinálják egyedül (és nem is olyan kevesen), a biciklizés élményét a túratársakkal is csak félig-meddig lehet megosztani. Kivéve, ha tandemezünk. Kicsi gyermek korom óta szerettem volna tandemezni, de így utólag nem bánom, hogy most próbálhattam csak ki, a feleségemmel.

A tandemünk egy régi sárga acél Scott bicikli volt, két Favorit bőrnyereggel, és erős kerékkel, fékkel. Eleinte kicsit nehéz megszokni, hogy lomha, és nehéz, de később elkezdtünk belejönni. Emelkedőn kicsit megterhelő, ha a gyengébbik nem képviselőjét kell pedál-rásegíteni. De amikor jól megy a közös munka, akkor száguldás, tandem, szerelem :)

...