Francia kollegám elvitt egy körre Lille környékén. Zsebkendőnyi természet ékelődött be az urban környezetbe: Egy csatorna menti parkban kerekeztünk, majd elhagyott gyárépületek, modern kulturális központok, drága lakónegyedek váltakoztak. Végül egy természetvédelmi területen fekvő tóparton üldögéltünk.

...

Torla a Pireneusok spanyol oldalának szívében fekszik, közel a híres Ordesa-völgy bejáratához. A túrázók nagy része oda igyekszik innen, illetve sok-sok kanyontúra indul a kopárabb elnyújtott laposabb hegyekben nyílt szakadékok közé.

...

A Pireneusok kicsit kívül esik a közép-európai régión, és mivel talán itthon kevesebbet hallani róla, nem volt napirenden, hogy körülnézzünk arra mostanság. A véletlen azonban most úgy hozta, hogy külföldi hivatalból a közelben voltam, és ez jó alkalmat adott egy ötnapos montis kalandtúra megszervezésére.

Lettek bringások is: Peti távollétében Cseltom és Dávid, gimnáziumi túratársak csatlakoztak.

Az útvonal tervezésnél az volt az alap koncepció, hogy a francia oldalról szeljük át a főgerincet, és érkezünk meg a spanyol oldalra délen. A 2000 méter feletti magasságok és a bizonytalan minőségű terep miatt elvetettük a teljes poggyászos (sátras) túrázást. Helyette transz-alpin stílusban, hátizsákkal vágtunk neki ...

Bár ez a blog kifejezetten a montis kalandokat részesíti előnyben, van azért, amikor az ember mégis arra vetemedik, hogy aszfalton tekerve töltse el a napot. Hol máshol tenné mindezt a bringás, ha nem az országúti kerékpározás hazájában, Olaszországban?

A munkám révén az elmúlt pár évben már négy alkalommal is megfordultam Firenzében. Mindig, amikor ott jártam, vágyakozva tekintettem a Toszkán dombok felé. Most végre lehetőségem lett egy napot ellógni munkából, hogy egy bérelt bringával elinduljak a környék magasabban fekvő vidékei felé.

...

Az idei év első igazi montizása az osztrák Alpok egy közeli helyére vezetett. Turnauban, a Hochswabgruppe alatt fekvő kis faluban találtunk nyitva tartó kempinget. Többségük májusban nyit, érdemes ezért előre tájékozódni ilyenkor.

...

A figyelmes szemlélőnek talán már feltűnt, hogy a túrák, amik a blogon vannak érintik északi, nyugati és déli szomszédainkat. A mesés és a közel Kelet egy része szintén bejárva. Csak a legközelebbi kelet még sötét folt. Régi terv egy Erdélyi montizás, amihez ma találtam is némi háttéranyagot a www.biketours.ro (magyar nyelvű) oldalon. Közeledik a tavasz..

Avagy az ultimate Everest-trek

A trekkerek kilencven százaléka repülővel közelíti meg az Everest környékét: Kathmanduból kb. egy óra repülés Lukla, ami 2800 méteren fekszik a Khumbu völgyben. Innen, ha az akklimatizációra nem kellene időt szánni, elvileg három-négy nap alatt fel lehetne túrázni az alaptáborhoz. Az akklimatizációt viszont nem lehet megspórolni, de erről később. A luklai repülőút pedig felér egy rémálommal, még a repüléstől nem különösebben parázók számára is, de erről is később. Ha az embernek van némi ideje, érdemes inkább a feltúrázós opciót választani, és csak visszafelé repülni, amivel az egész trek kb. három hétre jön ki. A magas hegyek mellett így jobban megismerhetjük a lenti, zöld völgyeket, ...

Avagy az ultimate Everest-trek

Nepál addiktív. Nekem legalábbis ez volt az első ország pályafutásom alatt, ahova egy éven belül másodszorra visszamentem. A legtöbb országba az ember elmegy, úgy-ahogy bejárja, konstatálja, mennyi mindent kéne még megnézni, megfogadja, hogy visszamegy, majd más úticélok után néz. Nepál azonban az első adandó alkalommal visszahúzott. Egy magamfajta hegybuzi részéről ez persze önmagában nem meglepő, a relatíve kis ország azonban ezen túl is sok mindent tartogat. Hihetetlen természeti változatosságot, a dzsungeltől a gleccserekig, és kulturális sokszínűséget, amely az indiai és tibeti kultúra keveredéséből áll elő. Az arcok sokféleségéről nem is beszélve: az indiai és a vágott szemű tibeti ...

Az enyhén militáns cím teljesen békés szándékot takar: a turisztikai célú megszállásra utal mindössze. Itt volt az ideje ugyanis, hogy csapataink megközelítsék Szarajevót, és a kerékpárjaink nyergében ülve vonjuk ellenőrzésünk alá a környékbeli hegyvidéket.

Bosznia ugyanis a szétlőtt házak helyett méltán lehetne híres hegyiről. Az egész országot mély völgyek és sziklás gerincek szabdalják, gyakorlatilag 40 kilométert nem lehet úgy haladni, hogy ne legyen benne 1000 méter szint, ha csak nem a forgalmas autóutakat választjuk. Márpedig nyilván nem: helyette csöndes hegyi utakon lehet a falvak közt közlekedni. Sok helyütt nincs aszfaltozás (ez a térképekről kevéssé derül ki), ami miatt jól jött, hogy legalább egyikünk montival ...

Már induláskor baljósak voltak az előjelek: egyikünk épp torokgyulladásából próbált kilábalni, két nappal későbbre pedig minden fórumon sok csapadékkal érkező frontot jeleztek. Mindebből következett, hogy a jó idővel kecsegtető első napot kéne rendesen kihasználni, de ez a körülmény az esti indulással együtt erősen lerövidítette az alvásra fordítható időt. Ezt a pár órát egy kis út mentén próbáltuk meg eltölteni hálózsákjainkban valahol az olasz alpokban, de a helyi rendőröknek még ebbe is sikerült belerondítaniuk. Elég sokkoló volt a pofánkba világító zseblámpára és pisztollyal való hadonászásra kelni, de végül jó arcok voltak a zsandárok, mikor látták, hogy nem vagyunk huligánok, jó éjszakát ...

Eredetileg úgy volt, hogy Ata az elmúlt évek szerbiai biciklitúráit majd ennek a blognak az oldalain osztja meg a kíváncsi olvasókkal. E helyett viszont önálló blogot inditottak a srácok, amit ezennel melegen ajánlunk. Szép tájak, hatalmas kajálások kísérték (főleg aszfaltozott) útjaikat. A blog nagyon informatív, térképek, fotók mind a négy eddigi túráról szép számmal vannak fenn. http://www.serbiagastrobiketura.blogspot.com/

1996 óta először tértünk vissza a Júliai-Alpokba, ebbe az egyszerre mediterrán és alpesi régióba. Két nap montizás közé csmpésztünk egy kis via ferráta mászást, hogy az északi oldalról juthassunk fel a Triglávra. A teljes galéria megtekinthető itt . Útvonal leírás hamarosan.

Az Ötz-völgy eddig túl messzinek tűnt egy hosszú hétvégés látogatásra, ez a Wiener Waltzer expresszel azonban elég jól kivitelezhető. A vonat este hét körül indul a Keletiből, és reggel hat körül ér Feldkirchbe, az osztrák-svájci határra. Innen egy órás visszafele vonatozással már az Ötz-völgy bejáratánál van az ember, ahonnan az osztrákoktól megszokott módon, tökéletes csatlakozással indul a busz a magasba. Tehát egy átlagos munkanap után reggel már indulhatunk is bringázni, úgy, hogy jó esetben aludtunk is egy masszívat a vonaton. A bicikliszállítás kicsit megbonyolítja a tervezést, érdemes a vonaton előre foglalni és a buszok közül sem szállít mindegyik kerékpárt. Mi visszafelé kicsit benéztük a dolgot, aminek ...

Mivel a dolgos hétköznapok újabb fesztiválra szólítottak, ezért most Tokaj környékén kerestem valamilyen kikapcsolódási lehetőséget. A terveim szerint a Zemplént jártam volna be, de sajnos a kánikula és a teendők ezt megakadályozták. Helyette maradt a Tokaj-hegy: egy reggel hét órás indulás mellett két óra alatt tekerhető program. 20 kilométer az út, ennek nagy része aszfalt. Először át kell gurulni Tarcalra, majd onnan egy erdei úton fel az 511 méter magas TV-toronyhoz. Innen van némi kilátás a Bodrog és Tisza völgyére. Aztán jön az izgi rész. Meredek, helyenként technikás downhill a vulkáni, agyagos talajon. A különleges kőzetviszonyok igen szomjassá teszik az embert itt, valami jó furmintot szürcsölgettem volna már a korai ...

A Nagy Kopasz-hegy szinte a legjobb hely a Budai-hegységben. Nem annyira forgalmas, mint a Normafa és Hűvösvölgy felöli részek. Budakesziről vagy Nagykovácsiból lehet gyorsan megközelíteni, de végig lehet menni a piroson, piros háromszögön a Szépjuhásznétól, ahogy mi tettük. A hegy tetején áll a Vitorla Szálló, egy kilátó, ahonnan a Vértes és a Gerecse vonulatain kívűl Kékes-tetőnek is integethetünk. Lefelé eszményi, panorámás downhill vezet Budakeszi felé a Zöld háromszög jelzésen.

A túra másik érdekessége, hogy van egy hely, ahol Petinek láncszakadása szokott lenni..

Sajnos ha a panorámás downhillt választjuk, akkor sok az aszfalt hazafelé, ráadásul a Budakeszi út szinte a legrosszabb opció. E helyett választhatjuk ...

Mikor régebben nagy ritkán eljutott hozzám a német Bike Magazin egy száma, lenyűgöztek a nyálcsorgató fotókkal illusztrált túraajánlatok. Most szerencsére megtaláltam őket az újság oldalán digitálisan, pdf-ben összegyűjtve. Többségük ingyen tölthető le, némelyik két euróért. A legtöbb túra az Alpokban vezet, így bőven lehet osztrák hosszú hétvégés opciók közül választani, de van itt minden, az Andoktól Afrikán át a Himalájáig, olyan érdekességekkel, mint az általunk is letekert Tilicho-Annapurna-kör vagy egy svájci négyezres megmászása bringával. A képek továbbra is gyönyörűek, az infok kicsit nagyvonalúak, de azért hasznosak. Egyetlen hátránya, hogy németül van, bár az alapadatok (táv, szintkülönbség stb.) és a ...

Svájci vendégszerepésünk utolsó állomása a felkapott Zermatt volt, ahol a sáros, gerincvédős downhillesek, a nyári edzésüket bonyolító síversenyzők és a borostás hegymászók közt Armani öltönyben és aranykeretes napszemüvegben sörözget az elit a napsütésben. Mindenesetre vicces volt ebben a miliőben a járda szélén kanalazni a tonhalkontervet a bagetthez. Alapból próbáljuk kerülni az effajta helyeket, de a Matterhorn látványát ezúttal nem akartuk kihagyni. Egy köcsög olasz-svájci határőr szívózásának köszönhetően (azért valahol durva, hogy a 21. században Nyugat-Európa közepén még vannak ilyenek) csak fél napunk maradt a hegy közelebbi szemrevételezésére.

Ismét a Vértes felé vettük az irányt. A tervek szerint ezúttal Gánt környékét, a Vértes déli lábát látogattuk volna meg, de nem minden a tervek szerint alakult. Szerencsétlenkedésünket nem részletezném, ellenben érdemes talán megemlíteni az elképesztő károkat, amiket Vérteskozma környékén okozott a múlt heti vihar.

Ahogy egyre hosszabbak a nappalok, egyre kevésbé szükséges hajnalban indulni egy kiadós montizásért. Találkozó 11kor, kényelmes pakolás, aztán egykor már nyeregben Szár község határában. Kellemes földúton, árnyas erdőben, kímélő felmenet a piros jelzésen Körtvélyes majd' 500 méter "magas" csúcsára. Megint lenyűgözött az aljnövényzet: kirobbanó zöld színek, buja bokrok alkotnak egybefüggő szőnyeget. Az Ilonka-forrás volt a következő állomás. Vételeztünk friss, zamatos vizet (olyat, ami a csapból sosem jön). Innen a zöld jelzésen, egy dombon átkelve jutottunk Várgesztesre. Előtte átvágtunk egy zöld alagúton: egy olyan -alig 40 centi széles - ösvényen ahol épp csak egy keskeny alagút vezetett az aljnövényzetben; a fák ...

Utoljára 14 éves korunkban jártunk erre, a legelső biciklitúra egyik állomása volt a gyalog bejárható kanyonjairól híres nemzeti park. Ezúttal azonban montis terepet kerestünk: bikmap.net oldalt hívtuk segítségül, hogy útvonalat ajánljon nekünk. Ezt dobta a gép. ...

Az erdő ilyenkor a legszebb, nem véletlen, hogy amint kisüt a nap, már pakolom is össze kishátizsákomat. Erre az útra most kivételesen az Elnök Úr és én mentünk. Vonatozás kismarosra, majd a sárgán kényelmes tempóban Kóspallag, onnan a klassz kék ösvényen Királyrét. (Valaki mondja meg, miért engedik ide fel az autókat tömegesen!) Az úton néha tengelyig ért a dagonya, csúszott és folyt minden, sokszor hatalmas pocsolyákon kellett átkínlódni magunkat. Patakátkelések és a sunyi traktornyom nehezítették a terepet, isteni volt. Aztán a murvás úton fel Nagy Hideg-hegyre, ahol sztapacska-soproni kombóval ünepeltük magunkat. Innen le a kék jelzésen Kóspallagra, majd onnan tovább a kéken (fel-le) Hegyes-tető felé. Végül egy kis sárga ...

A sok síelés után és sok mászás között most már ideje volt megkezdeni a montis szezont is. Sok időnk nem volt rá, egy szűk délután, ezalatt próbáltuk meg a Visegádi-hegység esztergomi oldalát szemügyre venni.

A cím persze hazugság, hiszen a Gran Paradiso Olaszországban van, nem Svájcban, de a jellege hasonló, és Wallisból utazni sem kell sokat hozzá. Eredetileg nem is terveztünk tekerést a környéken, inkább hegyet mászni szerettünk volna, amire a "legkönnyebb négyezres" tökéletesen alkalmasnak tűnt. A kempingben aztán kiderült, milyen lehetőségeket rejt a hely, ezért úgy döntöttünk, maradunk még egy napot.

Képek itt

Időpont: 2010. január 27. szerda 19.30

Helyszín: Sirály, VI. ker. Király u. 50.

Várunk mindenkit szeretettel.